Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

íróvá érlelődéséről, gyermekkorának mélységeiről, a betegség poklairól. Megalkotja a tehetség természetrajzát. Azét a tehetségét, aki nehezen tudott elegyedni a korral. S közben indulatos sorokat találunk az 1945 utáni diktatúráról, az új sátáni kor szellemi borzalmairól, amelyek mind-mind körbevették az írót. Nem csodálom, hogy sokáig nem publikálták e kéziratot. Rajnai László nagyságát jelzi, hogy a megírása óta eltelt csaknem fél évszázad mit sem koptatott rajta. Biztos vagyok benne, hogy a magyar irodalomtörténet nagy nyeresége ez a könyv, az meg még szebbé teszi az alkalmat, hogy közzétételében jeles szerepet vállalt az a székesfehérvári főiskola, amely homlokzatán Kodolányi János nevét viseli. Bakonyi István