Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

szeretetvágya keveredik a közelgő kamaszkor ijesztő árnyékaival, a múlt titkai a jövő titkaival? Dickens hatalmas regényeket, egész ciklusokat szentelt ennek a problémának. {Copperfield Dávid, Twist Olivér, Nehéz idők, Nickleby Miklós stb.) Kritikátlan, áradó bősége azonban, a szentimentalizmus és javító szándék kettős, fullasztó ölelésében sokszor gyanússá teszi ihletének igazságát. Móricz Légy jó mindhalálig című klasszikus művének hibájául kell felrónunk, hogy a finom, törékeny gyermeki lélek ábrázolása során selejtesebb eszközökkel is megelégedett, és helyenkint érzelgős megoldásokat nyújtott az igazi érzelmesség árnyalatos, művészi rajza helyett. A Szakadékok írójának sikerült elkerülnie ezeket a csapdákat, fejlett, tiszta realizmusát szerencsésen egyensúlyozza a gyermekhős iránt érzett megindító szeretete. A szemérmes-szűzies lélek költészetét nem regényes helyzetének megteremtésével revelálja, mint Dickens és Móricz, hanem önmagában, önmaga által, a gyermek legsajátosabb, szuverén élményeivel hitelesíti és ábrázolja. Van egy idő az emberi életben, mikor a gyermek, a kisdiák, homályosan érzi már, hogy egy álmainál erősebb realitás, az egyéni vágyakat semmibe vevő „nagyok" társadalma lassan, de biztosan kiragadja majd őt is képzeletének meghitt varázslatából. Homályos rettegés és nyugtalan szomorúság fogja el ilyenkor a lelket, váratlan egyedüllét, szívet remegtető magány, semmihez sem hasonlítható árvaság, a fiús ábrándok ködképpé oszolnak. Valóságos kincseinkről lemondani bizonyára nehéz, de az álmokról lemondani még sokkal nehezebb. Ez a gyermeki magány, ez a fájdalmas sehova sem tartozás ott lappang a könyv minden sorában, megtetézve a valóságos kitaszítottság kegyetlen gyötrelmeivel. Ezt a bánatot nem oldhatja fel a szerelem megható, korai jelentkezése sem, legföljebb súlyosbítja, s fájdalmát is csak tovább mélyíti az anya megindítóan ügyetlen, késői részvéte. A kisfiú egyedül marad, tragikusan egyedül, azért tragikusan, mert a regény befejezése után érezzük, hogy akit gyermekkorában ennyire szívén talált a szeretetlenség, ennyire körülfont a magány, később sem fog tudni soha feloldódni igazán semmiféle közösségben. Bár ez a regény, túlságosan egyéni motivációja miatt, sohasem lehet olyan népszerű, mint a Légy jó mindhalálig, mégis egyenrangúnak tartjuk e két művet. Kodolányi sem a meseszövés, sem lélektani igazság tekintetében nem marad Móricz mögött. A kis könyv stílusa híven igazodik a tárgyi és pszichológiai mondanivalóhoz: tiszta, árnyalatos, egyenletes, nyugodt elbeszélő hang. Központi cselekménye nincs, ha csak a gyermekek szerelmét nem te-