Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

danivaló, a puszta bírálat kereteiből; alakja élő és tragikus volna bármely időben, bármely társadalmi osztályban. Irodalmi őseiben, Molière Fösvényében, Balzac Grandet apójában sajátságosan keverednek ennek a típusnak tragikus és komikus vonásai. Kodolányi Börtöne különb ezeknél a műveknél. Azok bizonyos polgári kedélyességgel megelégszenek a szenvedély puszta ábrázolásával, s a komikum vegyítése a tragikus maghoz nyilván elárulja, hogy hőseik bűnhődése elsősorban közösségi szempontból betegesnek minősülő jellemük következménye, s ezért elítélendő. Kodolányinak azonban valóban sikerül hősében egy darab poklot megmutatnia, mivel a szenvedélyhez, nemcsak mint társadalmilag nem kívánatos jelenséghez közeledik, hanem tisztelettel vegyes borzongással: az emberen úrrá lett szenvedélyben valami ősi, elemi, emberfölötti hatalmat érez meg. Tehetsége és ábrázolásmódja ezért, ha szabad így szólnunk, nem polgárian balzaci-moliére-i, hanem örök emberien shakespeare-i. Ugyanekkor a balzaci temperamentum is megnyilatkozik a Börtönben, a Böbék Samu búcsújában, s néhány más művében: az emberben szívesen fedezi fel, s a démonikus elemnek megfelelő túlzással ábrázolja az emberfölötti és ember alatti vonásokat, képzelete nagyít és torzít a különös, a patologikus irányában, s maga is démonikus alkatú lévén, kedvvel teremti a félisteni és félördögi lényeket. Ez a démonia természetesen nem azonos a romantikus ábrázolásmód egyoldalúságával: a romantika csak ezt tudja, a Balzac-Kodolányi-típusú író azonban megmarad a biztos és tág szemhatárú realizmus talaján mindaddig, míg a rejtelmesnek és félelmesen nagyszerűnek delejes vonzása ki nem lendíti tollát a bűvösen mágikus, a végzetes irányába. S még egy jellegzetesség: a romantikus alkotó a leghétköznapibb eseményt is görögtüzes, túlvilági fénybe burkolja, az igazi realista viszont az eget és a poklot is a lelki és fizikai érzékelés biztos határai közt ábrázolja. A Börtön ama ritka szerencsés művek közé tartozik, melyek magaslati pontjaikat, mesteri sűrítettségű energikus helyeiket nem, vagy nem csupán, az alkotóerő sikerült sűrítésének köszönhetik, hanem a tárgy, a mondanivaló természete tetőződik ilyenkor hatásosan drámai megoldásokban. A bírósági tárgyalás leírása, a beteg ló mellett virrasztó gazda, Varga Nagy hátborzongatóan rémületes álma, végül iszonyatos halála: ezek csak villamos kisülések, elemi erejű robbanások abban a szinte már embertelen, bénító feszültségben, mely megfoghatatlanul, de már-már elviselhetetlen súllyal nehezedik a könyv szereplőire és az olvasó idegeire. Varga Nagy János halála nem lesújtóan, ellenkezőleg, megnyugtatóan hat, természetes, szükségszerű, elkerülhetetlen 4^ 40