Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

ebben a szomorú perben. Az akció és reakció törvénye az erkölcs területén távolról sem olyan egyszerű folyamat, mint a fizikában, s általában kimondhatjuk: ahol a kollektív felelősség (ha van ilyen) véget ér, ott kezdődik az egyéni felelősség. Amíg az élet az életellenes támadásokra egészségesen felel, védekezése jogos, de mikor a védekezés már természetellenes formákat ölt azaz maga sietteti önmaga pusztulását -, már ítélt is maga fölött, mert a természeti törvény nemcsak a közösségekre, hanem az egyénekre is változatlanul érvényes... Az igazság kedvéért azonban meg kell mondanunk, hogy az írónak ezek a tévedései csak elvi síkon élezhetők ki ilyen mértékben; regényeiben szerencsésen működik az alkotó ösztönös kiegyenlítő készsége és intuíciója. Ennek bizonyítására azonban maguk a művek nyújtják a legjobb szemléltető anyagot. Első nagyobb elbeszélő műve, a Szép Zsuzska, merész, egyúttal áhítatos közeledés a kivételesen nagyszerűnek és szépnek érzett feladathoz: egy kis, zárt népi közösség költői és hű ábrázolásához. A kis könyv tartalma egyetlen mondatban összefoglalható: Szép Zsuzska, a falu cédája, szerelemre lobban első kedvesének, Lőrincz Jánosnak fia, Lajos iránt, ez azonban csak önző, anyagi céljainak eszközéül használja az asszonyt, s mikor célját már elérte, a mindenéből kiforgatott, szerencsétlen teremtést ellöki magától. A mese rövidsége és egyszerűsége azonban a regényben művészileg nem egészen megnyugtató módon feloldott ellentétben áll a a mű egyéb mondanivalójával. Kodolányi ugyanis ebben az első regényében az ormánsági nép csaknem minden fontosabb problémáját szóhoz kívánta juttatni. Az éles szemű és biztos kezű realista művészben egy nagyszívű romantikus is dolgozik még. Romanticizmusa lágyabb, sőt érzelmesebb, mint az öblös hangú Szabó Dezsőé, kinek testes árnyéka itt-ott rávetődik a regény egy-egy lapjára. Ady-versek zsongnak az író fülében, a személyes emlékei, élményei is túl éles, reggeli fényben jelennek meg előtte. Első, s a maga nemében egyetlen mű ez, költészet és valóság megindítóan egyéni keveréke; még sokszor szemérmesen, de legtöbbször már felszabadultan vall az író legkedvesebb, legégetőbb problémáiról: egy kis nép életéről, de még inkább tragikus romlásáról, egy ifjú költő és elbeszélő lelkes, szűkszavú, fegyelmezett előadásában. Szép Zsuzska a költői egyénítésnek szerencsésen szép példája, mert alakjában az író erőltetés nélkül ábrázolhatta a fajta jellemvonásait: elesettségét és önérzetété, erejét és gyöngeségét, rútságát és költészetét. Felületes szemlélőnek bizonyára a naturalista ábrázolásmód szúr szemet legelőször, pedig ha kellőképpen figyelés 38 -4*