Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)
becsülete minden hevével száll szembe a rágalommal. Nyílt összecsapásra kerül sor. A fiú keményen állja a gyalázatos sértéseket, fenyegetéseket, ütlegeket is. Mindent visszautasít. Távoznia kell. Székesfehérvárra kerül, nyugalmasabb, civilizáltabb környezetbe. Az ottani iskola barátságosabb, tanárai emberségesebbek. Habár a sors itt sem kíméli, s összeütközésekre, lázadásra ezután is bőségesen nyílik alkalma, élete mégis csendesebb folyású, élményei derűsebbek, változatosabbak. Szabadabban lélegzik. Önállóságát, lelkiismereti függetlenségét inkább megóvhatja. Kedvelt foglalatosságait nem vetik szemére. Az apai ház messze van. Még diák, de tulajdonképpen már férfi. Költőnek készül. Rengeteget olvas, verseket ír, fordít, nyelveket tanul, filozófiai és társadalomtudományi művekbe mélyed. Szemhatára tágul, ítélőképessége csiszolódik. Az iskolai önképzőkör legbuzgóbb tagja, mohó érdeklődése mindenre kiterjed, ami irodalommal, művészettel, tudománnyal és politikával kapcsolatos. Figyeli az életet, és szenvedélyesen foglal állást kis és nagy dolgokban egyaránt. Teológiai problémákkal vívódik, de teljes fegyverzetben száll síkra napi kérdések megvitatásakor is. Pénze nincs, kielégítetlen szerelem gyötri, voltaképpen mégis csak eszméinek él. A legmagasabb hőfokon. Semmi isteni és semmi emberi nem idegen tőle. A háború eseményei élénken foglalkoztatják. Kezdetben, még félig gyermekfővel, lelkesedik is érte, később, ahogy múlik az idő és kinyílik a szeme, kutatja a háború okait, elítéli az uralkodó rendszereket, és forradalmi olvasmányok, barátok hatására szocialista, sőt kommunista elveket vall. Politikai értelemben vett pártemberré azonban nem züllik. A politikához sem céljai vagy ambíciói sodorják, hanem inkább vérmérséklete, éleslátása, türelmetlen tettrekészsége. Hatni akar, egészen egyszerűen, nemcsak szóval és írással, hanem cselekedettel is. Egész ember, tehát egész valóját beleveti a harcba. Arisztokratikus vagy plebejus temperamentum-e? Ilyen megkülönböztetésekkel nem sokra megyünk nála. Polgári származására úgyszólván semmi sem vall. Rokonsága megveti paraszti barátait, a nép fiai gyanakvással fogadják közeledését. A fiatal „ami du peuple" - ez az igazság - egyedül marad lendületes eszméivel és örökös önkínzó harcaival. Nehéz küzdelmekkel teli, belső vívódásokkal és számtalan, még bizonytalan lépésekkel, nem mindig kellő arányérzékkel keresi a homályos jövő, a kibontakozás útját. „Gyönge, sápadt, sovány fiú vagyok akkoriban, többnyire nyíratlan hajam, szemüvegem, tág, naivan a világba néző szemem fiatal bócherhez tesz hasonlóvá. 4$ 20