„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ELŐSZÓ

nyozott birtokok sorsáról, bemutatva a különböző főúri csoportosulások befolyását az adományozásokra, s azt, hogy e tények milyen változásokat eredményeztek a gyakorlatban. Figyelemmel kíséri, hogy az Aranybulla fenti cikkelye egy-egy konkrét ügy kapcsán mennyiben határozta meg a királyi döntéseket a birtoklási jogcímek vizsgálatánál, s kérdésfeltevéseivel további vizsgálódásokra buzdítja a kutatókat. Kubinyi András Nemesi szabadság-jobbágyi szabadság címet viselő tanulmányában - szintén az Aranybulla kapcsán - a középkori szabadságjogokkal foglalkozik. A köztudat az Aranybullát a nemesi szabadságjogokhoz kapcsolja, innen indul ki a szerző, amikor vizsgálni kezdi, hogy a szabadságjogok miként voltak jelen a középkori magyar társadalomban. A jobbágyság helyzetét tekinti át, feltéve a kérdést, volt-e szabadsága a jobbágyoknak és jobbágyközségeknek, s miként működtek e jogok. A középkori jobbágyfalu önkormányzata szempontjából a birtokos személye volt meghatározó. A tanulmányból megismerhetjük az önkormányzat felépítését és működését. Forrásokból hozott példák kapcsán a falvak szokásjogáról is szó esik. A falusi bíróság hatáskörét vizsgálva érdekes tanulságokat von le a szerző, ismertetve az igazságszolgáltatás mikéntjét. A külföldi szakirodalom példáiból idézve néhányat a magyarországi falusi önkormányzatok helyzetét Európa számos más országáéval hasonlítja össze. Érszegi Géza tanulmánya más szempontból folytatott vizsgálatot e témában. Hét példányban megírattak - e címet viseli munkája, amely az Aranybulla szövegének hagyományozását követi nyomon. Ókori hagyományokhoz nyúlik vissza az oklevelek pecséttel való ellátása, valamint az okirat több példányban való elkészítése. A hitelesítés, s a szöveg fennmaradása biztosításának szándéka állt e mögött. A hét példányban készült oklevél - a pápa, a johanniták, a templomo/77. Béla (1172-1196) sok, a király, az esztergomi és a