„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ELŐSZÓ

Részlet a képes krónikából ténelem leginkább közismert forrásai közé tartozó Aranybulla jelentőségét bizonyítva a tanulmányok egy másik csoportja. Az Aranybulla emlékülés 1997. szeptember 17-én jött létre a Géza nagyfejedelemről szóló konferenciához hasonló szervezésben. A magyar történelem egyik fontos állomásának tekinthető Aranybulla szervesen illeszkedik korának európai törvényhozási hullámába, ám sajátosan magyar jegyeket is magán visel, hiszen keletkezési körülményei, az ország belpolitikai viszonyai meghatározták az adott problémákra adandó válaszok jellegét. A témakörhöz tartozó előadások e fontos dokumentum szövegén keresztül vizsgálják a korszak társadalmi, gazdasági problémáit, átalakulásait, a politikai életben bekövetkezett változásokat. Egy-egy kérdésre koncentrálva közelítik meg a korszakot, s e törvény szövege adta szempontok alapján vizsgálódnak. Zsoldos Attila tanulmánya a törvény szövegének 17. cikkelyére tér ki, amelynek kapcsán a királyi birtokok adományozásának módjairól, valamit az adománybirtokok öröklésének lehetőségeiről beszél. E cikkely volt az egyike azoknak, amelyek végrehajtása a legnagyobb nehézségekbe ütközött és alkalmat adott a későbbi bonyodalmakra a birtokvisszavételek során. A törvény előzményeit, s következményeit is figyelemmel kísérve vázolja a szerző a korabeli birtokpolitika változásait, s a királyi kísérleteket a birtokadományozás szokásának visszaszorítására, módosítására. Az Aranybulla 17. cikkelye által felvetett kérdés, az „igaz szolgálat" fogalmának tisztázására vállalkozik. Példákat ismertet a 13. század folyamán adoma-