„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
ZSOLDOS ATTILA: „IGAZ SZOLGÁLATTAL SZERZETT BIRTOK"
kertelenül. A kudarc meglehet, nem kis részben annak volt a következménye, hogy 1278-ban az Inkei Demetert kivégeztető Csák Péter fivére, Máté hozott ítéletet a perben nádorként. Csekély vigaszként legfeljebb az szolgálhatott az Inkeiek számára, hogy Iharos fia Gergely a birtok egy kisebb darabját átengedte nekik, hogy ne legyenek mégse földönfutók ( ne penitns privati vagari per aliéna conarentur). 1-' Az ügy azonban még ezzel sem jutott nyugvópontra, mert évtizedekkel később az Inkeiek újra megpróbálkoztak a birtok visszaperlésével. Jogigényüket IV. László 1276. július 8-i oklevelére alapozták, míg Iharos fia Gergely utódai IV. László, Csák Máté nádor által átírt január 20-i oklevelére hivatkoztak. Bár páratlanul érdekes lenne tudni azt, hogy Somogy megyének a perben ítéletet mondé) hatósága miképpen foglalt volna állást a két egymásnak ellentmondó oklevél ügyében, sajnos erre nincs mód. 1316-ban ugyanis az Inkeiek a somogyi konvent előtt lemondtak az Iharos fia Gergely utódaival szemben támasztott minden jogigényükről, 20 és Somogy megye ezen oklevél alapján patvarkodásban (calumpnia) marasztalta el 1318-ban az Inkeieket, elutasítva egyszersmind természetesen keresetüket is. 21 A 13. század utolsó évtizedében - az ismert politikatörténeti események következtében -jónéhány hasonló eset állhatott elő, s alighanem ezzel hozható összefüggésbe az a jelenség, hogy az elővigyázatos adományos, ha hűtlenségbe esett személytől elkobzott földe(ke)t kapott a királytól, olyan záradékot is belefoglaltatott adománylevelébe, mely szerint, ha az uralkodó uté)bb mégis visszavenné tőle a birtokot nyilván az eredeti birtokossal való kibékülés adhatott erre leginkább okot -, akkor hasonló értékű adományt kap kárpótlásként. 22 Az Inkeiek ügyéhez hasonló esetekhez vezető helyzet egy másik tanulságát a jelek szerint III. András király, illetve a mögötte állé) és kormányzatára döntő befolyást gyakorló főpapi kör 23 vonta le. Az 1290. évi decretum tudniillik III. András elődei adományainak érvényességét oly módon szabályozta, hogy a IV. Béla és az V. István által adottakat egyetemlegesen megerősítette; IV. László adományai közül azonban csak az „igazul és törvényesen tetteket" ( juste et legitime fáctus) illetően vállalt a király ilyen kötelezettséget, V. István megkoronázása (1270)
