„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
ZSOLDOS ATTILA: „IGAZ SZOLGÁLATTAL SZERZETT BIRTOK"
a „jogtalan és igazságtalan" (indebitas et iniustas) adományok esetében ellenben azok viszszavonásáról intézkedett. Azokról a szempontokról, amelyek szerint a törvény megalkotói különbséget tettek IV. László adományai között, csak a törvényesnek elismertek esetében lebben fel fátyol: a decretum töredékesen fennmaradt szövege e helyen a tatárok többszöri betörését emlegetve megjegyzi, hogy az ország védelmében ( in defensione regni) a nemesek közül többen elestek, s az ezek „érdemszerző szolgálataiért" ( pro eorum servitiis meritoriir) tett adományok megtartását ígéri. 24 A törvény megszövegezésében ilyenformán tetten érhető az „igaz szolgálat" fogalmának pontos meghatározására való törekvés, amennyiben azt kifejezetten az ország védelmében szerzett érdemekhez kapcsolja. Mindezek után az maradt hátra, hogy állást foglaljunk a tekintetben, hogy vajon a fenti értelemben használja-e az Aranybulla is az „igaz szolgálat" fogalmát. A kérdésre leginkább azoktól az oklevelektől várhatnánk a választ, amelyek IV. Béla birtokvisszavételi akciói során keletkezvén arról tanúskodnak, hogy Béla bizonyos esetekben általános célkitűzései ellenére is meghagyta az adományos kezén a korábban elnyert birtoko(ka)t. Ezek esetében ugyanis, ha el nem is várható talán, de legalább feltételezhető, hogy az egyes konkrét ügyek elbírálásakor szerephez jutott az Aranybulla 17. cikkelyében lefektetett jogelv. A kérdéses oklevelekből kirajzolódó kép azonban nem igazolja az előzetes várakozást: korántsem olyan egyértelmű, hogy az Aranybulla vizsgált cikkelyének egyszerű tükröződéseként értékelhetnénk, mint tette azt a régibb jogtörténeti irodalom. 25 Igaz ugyan, hogy Béla több esetben az adományos szolgálataira hivatkozva erősítette meg annak birtoklását, 26 s egy alkalommal - a Mária királyné már említett oklevelében olvasható megjegyzés egyfajta ellenpontjaként - a felsorolt érdemeket „az adomány ésszerű oká"-nak (racionabilis donacionis causa) mondja, 27 máskor azonban egyéb körülmények figyelembevétele indította az adomány meghagyására. 28 Indokoltnak tűnő feltételezés szól amellett ugyanakkor, hogy az adományosok érdemeit felemlegető megerősítések valójában azon politikai körülményeknek tulajdoníthatók, melyek Béla első birtokvisszavételi akciójának időszakát jellemezték. A hercegnek ekkor még tekintettel kellett lennie az adományosok II. András szolgálatában szerzett érdemeire, 29 s ily módon e megerősítések sokkal inkább egy kényes politikai szituációval hozhatók kapcsolatba, semmint azzal, hogy Béla valamiféle, az Aranybullában is rögzített jogelv érvényesítésére törekedett volna. Ez a magyarázat annál is inkább elfogadhatónak látszik, mert amikor az 1235-ben, apja halála után trónra lépő IV. Béla felújítja birtokvisszavételi politikáját - mégpedig „erősebb kézzel" ( validiori manu) , amint egyik oklevele fogalmaz 30 -, egyszeriben megszaporodnak azon adataink, amelyek arról tanúskodnak, hogy Béla immár a II. András uralkodásának évtizedeiben teljesített szolgáltatások dacára is érvénytelenített adományokat. Ez a gyakorlat nyilvánvalóan teljes mértékben ellentétes volt az Aranybulla 17. cikkelyében foglaltakkal. Alighanem a korabeli magyar közfelfogással is, tehetjük mindjárt hozzá, hiszen erre enged következtetni a tájékozott és jó elemzőképességgel rendelkező Rogerius azon fejtegetése, amely a IV. Béla és a magyarok közötti „gyűlölködés"
