„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
ZSOLDOS ATTILA: „IGAZ SZOLGÁLATTAL SZERZETT BIRTOK"
lálkozunk is királyi adományok utólagos érvénytelenítésével. A kérdés mármost az, hogy mi számított ilyen „ésszerű ok"-nak. Közéjük sorolható mindenekelőtt a hűtlenség (infidelitas) esete, illetőleg minden olyan politikai jellegű konfliktus az uralkodó és az adományos között, melyet a király annak tartott. 8 A már megtett adományok felülvizsgálatára és visszavonására okot adhatott továbbá a királyi adománypolitikában bekövetkező radikális változás. Ennek legismertebb példája az a két akció, amelyeket IV. Béla még hercegként 1228 és 1231, illetve már királyként 1235 és 1239 között hajtott végre. 9 A birtokvisszavételek ez esetben a királyi adományozási jog utólagos korlátozását jelentették. Béla akciói nem voltak minden előzmény nélkül valók: 1217-ben már maga II. András is számolt az „országban megtett általános osztozkodás" ( generalis in nostro regno facta dis- tributio) esetleges visszavonásával. 10 S valóban, tudomásunk van arról, hogy 1220ban korábban eladományozott udvarnokföldet a királyi tanács határozatára hivatkozva visszavett az adományostól, igaz, kárpótlás fejében," néhány év múlva, 1225ben, pedig III. Honorius pápa sürgette az adományok visszavonásának megindítását. 12 Mint ismeretes, IV. Béla kísérlete elődei adományainak érvénytelenítésére kevés kézzelfogható eredményt hozott, hacsak az általa keltett súlyos politikai feszültséget nem tekintjük annak. 13 Utódai az Árpádok trónján mindazonáltal esetenként maguk is éltek hasonló eszközzel. Az 1279. évi tétényi országos gyűlést 14 IV. László használta fel a gyermekkorában tett adományainak felülvizsgálatára és visszavonására. Az üggyel kapcsolatos mindhárom ismert esetben a korábbi adomány megerősítésével zárult a vizsgálat: Benedek fehérvári kanonok László koronázásakor tett szolgálatai miatt, Hlyei Ipolit fiai és Iharos fia Gergely pedig a morvamezei csatában szerzett érdemeire való tekintettel tarthatta meg korábbi adomány révén elnyert birtokait. 13 Mivel az Iharos fia Gergely számára kiállított oklevél úgy fogalmaz, hogy IV. László kiskorúsága idején „némely jeles érdemeket szerzőknek és más kérelmezőknek" adományozott birtokokat ( quibusdam bene merentibus aliisque petentibus possessiones donassemus), s ezek közül vesz most vissza némelyeket, el is érkeztünk az Aranybulla 17. cikkelye által felvetett másik kérdéséhez, tudniillik az „igaz szolgálat" fogalmának, még pontosabban, 13. századi értelmezésének meghatározásához. Bár az oklevél kifejezetten nem említi, mégis kézenfekvő arra gondolni vajon, a korábbi adományok sorsa 1279-ben azon fordult-e meg, hogy az adományos a „teljes érdemeket szerzők" avagy a „más kérelmezők" csoportjába tartozott-e; előbbi esetben az adomány megerősítése, az utóbbiban - hacsak persze, más szempont fel nem merült - a visszavonása volt várható. Ebben az összefüggésben kap különös jelentőséget az a körülmény, hogy mindkét esetben a király szolgálatában szerzett katonai érdemeket használták fel hivatkozási alapul a korábbi adomány megerősítésekor, azok sorolták az Illyeieket és Iharos fia Gergelyt a „jeles érdemeket szerzők" közé. (Benedek fehérvári kanonok esetétől ebben a vonatkozásban eltekinthetünk, hiszen ő, lévén egyházi személy, nyilvánvalóan más elbírálás alá esett.) 76
