„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ZSOLDOS ATTILA: „IGAZ SZOLGÁLATTAL SZERZETT BIRTOK"

A

z Aranybulla, mely minden kétséget kizáróan az Árpád-kori magyar történet leginkább közismert forrásai közé tartozik, régóta áll történetírásunk érdeklődésének homlokterében. Keletkezésének körülményeit, esetleges külföldi előképeit és párhuzamait éppúgy vizsgálták már, mint egyes cikkelyeinek szövegszerű vagy eszmetörténeti forrásait, rendelkezéseinek történeti hátterét. AII. András ezen szabadságlevelének szentelt megkülönböztetett figyelem indokolt volta aligha szorul bővebb bizonygatásra, hiszen a szöveg valóságos tárháza mindazon problémáknak, amelyek II. András uralkodásának társadalmi és gazdasági átalakulásokkal, valamint politikai viharokkal terhes időszakát jellemezték, gondoljunk itt akár a királyi szervienseket megillető jogok és kötelezettségek rögzítésére, az „új berendezkedés" (

nove instituciones) és az úgynevezett „meráni korszak" visszhangjára, a központi és helyi igazgatás intézményeivel kapcsolatos rendelkezésekre vagy akár a nevezetes „ellenállási záradék"-ra. Az alábbiakban IV. László (1272-1290) az Aranybulla egy kevesebb figyelemre méltatott rendelkezésével kívánok foglalkozni, nevezetesen a 17. cikkellyel. Ennek szövege így hangzik: azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, őt soha ne fosszák meg." (

Possessionibus etiam, quis iusto servicio obtinuerit, aliquo tem pore non privetur.)

' Az Aranybulla ezen rendelkezése azon cikkelyek közé tartozik, amelyek nem kerültek be az 1231. évi megújítás szövegébe,

2 hogy miért nem, azt csak találgathatjuk. Mindenesetre az okok közül azt, hogy időközben aktualitását vesztette volna, bízvást kizárhatjuk. Mint látni fogjuk, az említett cikkely által érintett kérdés nagyon is jelen volt a 13. század későbbi évtizedeinek Magyarországán. E megállapítás alátámasztására előadásom ezen pontján csupán egyetlen adatra,