„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ZSOLDOS ATTILA: ISPÁN ÉS VITÉZ

pen akarjuk, hogy miképpen mi másoknak megadtuk a lehetőséget, hogy javaik felett szaba­don rendelkezhessenek, úgy azok a javak is, valamint milesek, szolgák és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne rabol­jon, vagy el ne vegyen ...'V 24 Ez a szöveg nem sok kétséget hagy afelől, hog) 7 a benne említett milesek épp úgy a király tulajdonosi hatalmában álltak, mint ahogy az ma­gától értetődik a felsorolásban említett javak, szolgák és egyebek esetében. Van végezetül a törvényeknek egy olyan csoportja, ahol a miles jogállásának megállapítása szerfelett nehéznek mondható. Az ide sorolható törvények között az összefüggést az teremti meg, hogy valamennyi az - ez alkalommal kétségkívül tiszt­azt. A két utóbbi esetben a bűnöst kiátkozással és a hívők közösségéből való kire­kesztéssel sújtja a törvény, míg maguknak az összeesküvőknek a büntetéséről nem nyilatkozik, csak annyiban, amennyiben leszögezi, hogy azok nem találhatnak me­nedéket az egyházban, 27 azaz az asylum-jog nem vonatkozik rájuk. Alapos okkal gya­nítható, hog)' a kiközösítés túlságosan enyhe büntetés lett volna az urát megölő szolga számára, ezért - ha egyáltalán a kérdéses töredéket valóban joggal lehet a király és a királyság elleni összeesküvőkről szóló cikkely szövege mellé társítani ­Részlet az Admonti kódexből ségnévként szereplő - ispán és a miles viszonyával foglalkozik. A nehézséget ezen törvényhe­lyek értelmezésében az a töre­dék támasztja, amelyet a törvé­nyek kéziratai Szent István úgynevezett II. törvénye 16. cikkelyének végén közölnek, a 11. századi törvények mindmá­ig mérvadó kiadásának készítő­je azonban - tartalmi összefüg­gésre gyanakodván - a 17. cik­kely szövegéhez illesztett. 25 A töredék így szól: „Úgyszintén, ha a szolga urát, ha a miles ispánjait megöli." 26 Az említett 17. cik­kely a király és az ország ellen való összeesküvés megtorlásá­val foglakozik, megkülönböz­tetve a bűnösök között az ösz­szeesküvésben tevőleges szere­pet vállalókat azoktól, akik egyetértettek az összeesküvők­kel, illetve azoktól, akik csupán tudtak az összeesküvésről, de valami okbcíl nem jelentették

Next

/
Thumbnails
Contents