„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ZSOLDOS ATTILA: ISPÁN ÉS VITÉZ

S

zent István törvényeinek nehezen túlbecsülhető jelentőségét - egyebek mellett - az adja meg, hogy segítségükkel többé-kevésbé részletes képet alkothatunk az első ezredfordulót követő évtizedek magyarországi társadalmáról. A szövegek olvasásakor kirajzolódó kép értelmezéséhez persze, elengedhetetlen a törvények társadalomtörténeti szempontból értékelhető terminológiai készletének a lehető legteljesebb megismerése, hiszen csak így reménykedhetünk abban, hogy az egyes fogalmaknak ezer év távlatából is ugyanazt a jelentést tulajdonítjuk, mint tette azt a kor embere. Az alábbiakban két, a törvények szövegében gyakran előforduló kifejezés, a comes ('ispán') és a magyarra többnyire 'vitéz'-nek fordított miles értelmezése körül felmerülő kérdések bemutatására és - ha erőmből futja - megválaszolására teszek kísérletet. A két fogalom együttes tárgyalását nem csak az teszi lehetővé, sőt, egyenesen kívánatossá, hogy a törvényekben olykor egymás mellett szerepelnek, hanem az is, hogy hasonló jelenségek figyelhetők meg mindkét terminus használatában. Az ispán (cornes) szó többféle jelentésben fordul elő Árpád-kori forrásainkban.

1 A leggyakrabban a szó az 'ispánság élén álló tisztségviselő' értelemben kerül elő. Az Árpádok királysága ugyanis különböző jellegű és rendeltetésű ispánságok egyfajta halmaza volt: ispánokat állítottak a királyi (és királynéi) szolgálónépek különféle csoportjainak élére, egyfajta ispánságnak tekintették a királyi udvart - amelynek irányítóját ilyen formán a „palota ispánja"-ként {comes palatii,

2 palatínus comes

3

) emlegették - s ispánoknak nevezték az ország területi igazgatásában kulcsszerepet betöltő vármegyék kormányzóit épp úgy, mint a pénzverő- vagy a sókamarák vezetőit. Ebben az értelemben, azaz tisztségnévként, az „ispán" több helyütt is előfordul Szent István törvényeiben,

4 igaz, esetről esetre külön vizsgálandó, hogy milyen ispánról van szó. Amikor például a törvények a vasárnapi munkavégzés tilalmának, illetve a misére járás kötelezettségének betartatásával kapcsolatosan rónak feladatokat az ,,ispánok"-ra,

r

' minden bizonnyal a megyésispánok értendők, hiszen nyilvánvaló, hogy a keresztény vallás előírásainak megfelelő életmódot Szent István országa minden lakosa számára tette kötelezővé,'

1 s a különféle ispáni tiszteket viselők közül egyedül a megyésispánok voltak azok, akiknek a joghatósága legalábbis ebben és az ehhez hasonló ügyekben - a lakosság egészére kiterjedt. Abban a cikkelyben viszont, amely az ispánja által igazságosan meghozott ítélet ellen ok nélkül a királyhoz folyamodó vitéz büntetéséről rendelkezik,

7 az „ispán" kifejezés a várispánra vonatkozik, feltéve persze, hogy helyes az a magvai ázat, amelyet eg)

7 korábbi alkalommal fűztem ezen törvényhelyhez.

8 Az udvar(ház) vagy vár élére állított szolga tanúskodását egy másik törvény szerint az ispánok között kell elfogadni,

9 s ez a szövegkörnyezet arra látszik utalni, hogy ez alkalommal az „ispánok" közé a várispánok mellett legalább az udvarnokispánok is odaértendők. Szent István törvényeinek egy részében ugyanakkor az „ispán" szó nem tisztségnévként szerepel, hanem társadalmi rétegre utaló kifejezésként, mint például a feleséggyilkosokról és a más házára rátörőkről rendelkező cikkelyekben.

10 A törvény mindkét esetben más-más büntetés kiszabását írja elő, attól függően, hogy az