„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

GYÖRFFY GYÖRGY: SZENT ISTVÁN A KOR KELET- ÉS NYUGAT-EURÓPÁJÁBAN

900 évek között a szubtrópusi zóna északabbra tolódásával olyan szárazság szakadt, hogy csak azok élték túl az éhséget, akik az erdős hátak, hegyek közé vagy a vizek mellé menekültek. Ez indította el 750 körül a belsőázsiai népvándorlást is, ami végül is 895 táján a magyar honfoglaláshoz vezetett, akkor, amikor megindult az esőzés és eleink egy legeltetésre alkalmas füves térségre érkeztek. Vezéreink már a Fekete-tenger partján megismerték a kereszténységet. Az, hogy Szent István papjai pusztították volna el a régi írásos „rovadalmat", legfeljebb a fapálcikákról állítható. Kőbe vésett emlékeket a Metódot ajándékokkal, ima kérésével és csókkal illető honfoglalás előtti koraiunk buzgó kereszténysége miatt aligha állított. Pogány rovás-felirat Etelköz területén lenne kereshető. Árpád és utódai számára kedvező volt, hogy az esőssé vált Kárpát-medencében berendezkedhettek, melyet végül is Szent István szervezett meg a Karoling utódállamok, főként Lombardia intézményeit: comitatus megyék, arimann várkatonák mintájára, és olyan római egyházi berendezkedéssel, mely bizánci előzményeken nyugodott. Ehhez hasonló berendezésben Istvánnak nagy segítője volt a lombard Bonipert, előbb III. Ottó, majd Arduin itáliai ellenkirály írnoka, ki 1009-ben Szent István (997-1000-1038)