„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ÉRSZEGI GÉZA: GÉZA FEJEDELEM ÉS A KERESZTÉNYSÉG

írják róla, hogy ő tartotta kezében az ország gyeplőjét, férjét, s ami a férjéé volt; ő irányította, az ő kezdeményezésére kezdődött a kereszténység, ámbár keveredett még a pogánysággal.

36 Ennél cifrábbakat ír róla a kortárs magdeburgi érsek, Thietmarus: szép volt, de sokat ivott, s egyszer haragjában még embert is ölt.

37 Persze a férje sem maradt el mögötte: kegyetlen és hirtelen haragú. Türelmetlenségében a kereszténységet ellenzőkkel szemben kegyetlenül járt el. Igaz viszont a kortárs állítása, hog)' keveredett benne a pogányság a kereszténységgel, hiszen amikor az udvarában tartózkodó térítő püspök szemére vetette, miért áldoz egyaránt a pogány isteneknek és a Mindenhatónak, hetykén odavágta: elég gazdag ahhoz és hatalmas, hogy ezt megtegye.

38 Persze nem lehetett igazán következetes a fejedelem térítő szándéka, hiszen tudjuk, hogy Tonuzoba, a Tomaj nemzetség ősapja éppen Géza apja, Taksony fejedelem idején jött a besenyők földjéről. Birtokot kapott az abádi révnél, tehát a fejedelem kedvelt híve lehetett, mégsem keresztelkedett meg, pedig egészen Szent István koráig élt, mégis pogányként halt meg; fia, Örkény azonban már keresztényként fejezte be földi életét.

39 Bizony nem egyértelmű a kép a magyarokról ebben az időben. Keresztények, egyszersmind pogányok. Térítő püspök tartózkodik a fejedelem, Géza udvarában, ez azonban nem akadályozza a fejedelmet abban, hogy olyan legyen mint bármely alattvalója: félig keresztény, félig meg pogány. Mert az ugyan lehet, hogy a 973 húsvétján történt quedlinburgi követjárás közelebb hozta a magyarokat a kereszténységhez, nem tette viszont egyértelműen a Német-római Birodalom barátaivá őket. A pannonhalmi oklevélben találunk arra utalást, hogy a birodalmi polgárháborúba bizony beavatkozott a magyar fejedelem, Géza. A pannonhalmi oklevélben jelzett német-magyar szembenállásról nem rendelkezünk kimerítő ismeretekkel. Annyit tudunk róla, hogy István, Géza fejedelem fiának gyermekkorában történt. István gyermekkorában

40 német-magyar viszály pedig akkor volt, amikor a császári hatalommal rendre szembeszálló, ezért Civakodónak nevezett II. Henrik (955-976, 985-995) bajor herceg ismét fellázadt, immár a fiatal császár, III. Ottó ellen 983-ban, s ebbe beavatkozva vagy talán csak ezt kihasználva Géza fejedelem kiterjesztette hatalmát Bajorország határtartományának, az osztrák őrgrófságnak egy részére. Végül kénytelen volt visszavonulni I. (Babenberg) Lipót osztrák őrgróf ellentámadása miatt; majd a Bécsi medencét is kiürítették a magyar csapatok 991-ben, miután II. (Civakodó) Henrik vereséget mért rájuk. A viszály a Birodalom és a magyarok között a bajor herceg halálával 995. augusztus 28 után véget ért.

41 Ekkor új helyzet állt elő a Birodalom és a magyarság kapcsolatában. Ezt az új helyzetet távol a magyaroktól, Rómában is észrevették. A magyar fejedelmi udvart a század egyik jelentős személyisége kereste fel, Adalbert prágai püspök. Adalbert kalandos életét röviden summázva elmondhatjuk, hogy 955 körül született a csehországi Libicében. 972-től Magdeburgban tanul társával Radlával. 982ben hazatér és 983-ban Prága püspöke lesz. A püspöki invesztitúrában 983. június 3-án részesül Veronában. Pápai engedéllyel 989-ben elhagyja egyházmegyéjét