„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ÉRSZEGI GÉZA: GÉZA FEJEDELEM ÉS A KERESZTÉNYSÉG

és Rómában szerzetes lesz. 992-ben azonban visszatér egyházmegyéjébe, Prágába; s Brevnovban bencés monostort alapít. 994-ben újra elhagyja egyházmegyéjét és megint Rómába siet. 996. május 21-én együtt ünnepel a rómaiakkal. Ekkor koronázta császárrá ugyanis III. Ottót V. Gergely pápa. A pápa a császár kancellárjának, Willigis mainzi érseknek a kívánságára visszaküldi Adalbertet a világi életbe. Missziós megbízatást nyer; feltehetően megbízatása a magyarokra is kiterjed. Utazása közben franciaországi zarándokhelyeket keres fel, megáll III. Ottó császár udvarában is.

42 Adalbert valószínűleg 996-ban lép a magyar történelem színpadára.

43 Civakodó Henrik halálát követően a folyton lázadó herceg utódával IV. Henrik bajor herceggel (995-1004), a majdani II. Henrik császárral (1002-1024) békét kötünk, amelynek hihetőleg záloga, hogy IV. Henrik nővérét, Gizellát, Géza fejedelem fiával, Istvánnal eljegyzik (996).

44 feltehetően része lehetett Adalbertnek e a szövetség a létrehozásában.

43 Gizella és István házassága elég garanciának látszott a Birodalom számára, hogy a magyarok elfogadják a keresztény tanításokat és aszerint fognak élni. Ugyanakkor Adalbertnek köze lehetett ahhoz is, hogy Pannonhalmán Géza fejedelem 996-ban monostor alapításba kezdett, ahová Adalbert hívására az általa alapított brevnovi monostorbé)l bencések jöttek. Ez az első, máig álló magyar egyházi intézmény. Adalbert magyarok közötti fáradozását életrajzírója így értékelte: „miután a magyarok tévelygésükön keveset változtattak, a kereszténység árnyékát vetette rájuk".

4b Adalbert tehát itt - úgy látszik - nem látott tért arra, hogy missziós tevékenységet fejtsen ki,

47 ezért a lengyelekhez ment. Meseritzben is alapít a bencéseknek monostort,

18 ahová szokása szerint hívei közül odahív néhányat, főbbek között gyermekkori tanulótársát is megpróbálja rávenni, hagyja ott a magyar fejedelem udvarát, s kövesse őt. A levél, s a válasz, kitűnő jellemzést ad Adalbertről, tanulótársáról és nem utolsó sorban ragyogóan tükrözi Adalbert véleményét a fejedelmi pár kereszténységéről. Nemcsak tanulótársa kapott ugyanis levelet Adalberttől, hanem a fejedelmi pár is. Adalbert ugyan a fejedelemnek írt, de a nejének szólt a levél. Tudniillik köztudottan, mert források sora szól róla, a neje hordta a fejedelmi - mai szóval élve - nadrágot. A levél így szólt: „Társamat, ha szükség van rá és hasznát lehet venni, tartsd magadnál, ha nem, Istenre kérlek, küldd el hozzám". Ugyanakkor írt tanulótársának is Adalbert a következőképpen: „Ha tudsz engedéllyel ahhoz sietni, aki nagyon vár, jól van, ha nem, próbálj megszökni Adalbertedhez". Hogy keresztény fejedelemnek üzent Adalbert, azt maga a tény igazolja, hogy levelet írt neki. Hogy azonban nem hitt őszinte kereszténységében, az mutatja, hogy feltételezte: aligha teljesíti a fejedelem jó keresztény módjára a kérését. Jobbnak látta hát, ha a szökést sem zárja ki a lehetőségek közül. Formálisan nézve a dolgot, bizony megpróbálta lóvá tenni a fejedelmet. Ám ezt nem erővel, hanem ésszel. Hogy reménykedhetett eljárása sikerében - legalábbis számomra - az bizonyítja, tudta, a fejedelmi pár aligha járatos annyira a kereszténységben, hogy rájöjjön levele turpisságára. A válaszút elé állítottak dilemmáját végül is a tanulótárs bölcsessége oldotta meg: a magyarok között ma-