„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
ÉRSZEGI GÉZA: GÉZA FEJEDELEM ÉS A KERESZTÉNYSÉG
I. Ottó császár halála előtt, azaz 973. május 7-ét megelőzően követet küldött Brúnó verdeni püspök személyében a magyarokhoz. 19 Hogy biztonságban eljusson a követ a magyarok fejedelméhez, Piligrim ajánlólevelet írt a magyarokkal szomszédos passaui egyházmegye püspökének. Ebben azt kérte a császár: támogassák nehéz munkájában az áldozatvállalásra kész püspököt. Adjanak meg mindent neki: embert, paripát és minden útravalót, s kísérjék minél közelebb a magyar határhoz. Hogy mi lehetett a feladata Brúnó püspöknek, azt nehéz kikövetkeztetnünk a szűkszavú forrásokból. Ráadásul a sankt-galleni monostor feljegyzése szerint egyik szerzetestársuk, Prunwart sok magyart megtérített királyukkal együtt. 20 O egyes feltételezések szerint talán azonos lehet ezzel a Brúnó verdeni 21 püspökkel, akinek I. Ottó császár életének utolsó napjaiban, 973. május 7-ét megelőzően ajánlólevelet adott Piligrim passaui püspökhöz. Szinte biztosnak látszik azonban, hogy nem hosszú munkát igénylő térítőmunkára küldte a püspök-követet a császár, 22 hanem mindössze azzal a céllal, hogy vegye rá a magyarok királyát a vele való kapcsolat felvételére. 23 Sajnos, az ajánlólevél nem túlzottan informatív szövegezéséből aligha következtethetünk a püspök-követ hoszszas magyarországi tartózkodására, valamint aligha tudjuk pályafutását világos vonalakkal megrajzolni, miként lett Sankt Gallen szerzetese, Prunward az akkori világ másik végén, Alsó-Szászországban lévő Verden an der Aller Brúnó nevű püspöke. 24 Hogy Brúnó milyen eredményt ért el a magyar fejedelmi udvarban,) nincsenek pontos értesüléseink, hogy azonban nem lehetett eredménytelen az útja, az a következményekből kiderül. 973 húsvétján, március 23-án ugyanis I. Ottó Quedlinburgban ülte a ünnepeket. Udvarában a környező országok képviselői között találjuk Géza fejedelem követeit, 12 magyar előkelőt is. 25 Tehát a kronológia láncára felfűzve a források vérszegény adatait, joggal gyaníthatjuk, hogy Brúnónak egyetlen feladata volt, a császár meghívását közvetíteni a magyarok királyához, Géza fejedelemhez. 20 Az eddigi próbálkozások tehát rendre hajótörést szenvedtek Passait püspökének, Piligrimnek a sziklaszilárd tervén: a maga egyházmegyéje számára aratja le a magvarok megtérítésének babérját. A magyar térítés ügye tehát a közeli egyházmegyére szállt. Püspökének azonban előtte meg kellett harcolnia a magyarok feletti joghatóságért a másik közeli egyházmegye, a salzburgi ordinariusával. Passauban ekkor Piligrim a püspök, Salzburgban pedig Erigyes az érsek. Mindketten a korábbi római időkből veszik érveiket, hogy a magyarok megtérítésére jogot szerezhessenek. Harcukat hamis oklevelek sora jelzi. E hamis oklevelek szerint Erigyes salzburgi érsek számára VI. Benedek pápa erősíti meg valamikor 973 májusa és 974 júniusa között a salzburgi érsek jogát az egykori Noricum és Pannónia felett. 27 Piligrim sem marad le a maga jogainak védelmében. Szabályos jelentést készít a pápának, VI. Benedeknek, miként térítette meg a magyarokat. Érzékletes képet fest Piligrim passaui püspök a pápának szánt jelentésében. Mintegy 5000
