„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF: VÁROSTÖRTÉNETÍRÁS, „MÚLTIDÉZÉS" SZÉKESFEHÉRVÁROTT
JEGYZETEK 1 Ezen iratok az 1960-as évek végén kerültek vissza Magyarországra, s az irategyüttest a Magyar Országos Levéltárban helyezték el . - Székesfehérvár múltjának feltárása többek között Horvát István és Vörösmarty Mihály szerkesztésében megjelenő Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban kezdődött meg. A publikációk egy része a káptalanra és az egyházmegyére vonatkozott. 3 Csapó Kálmán, Tagyosi (Székesfehérvár, 1841. j an. 13. - Veszprém, 1931. febr. 15.): ügyvéd, m. kir. kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő. Szépirodalommal is foglalkozott, költeményeit több szépirodalmi lap közölte. 4 Henszlmann Imre: A Székes-Fehérvári ásatások eredménye. Heckenast Gusztáv. Pest, 1864. 5 Erdy János: III. Béla és nejének Székes-Fehérvárott talált síremlékei. In: Magyarország és Erdély képekben I. köt. Pest, 1853. 6 Moenich Károly, Székesfehérvár tudós főlevéltárosa a Pozsony megyei Cifferen született 1840. október 24-én. Édesapja Moenich Antal uradalmi számtartó volt. Iskoláit Mohácson, Győrben, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte, majd itt 1859-ben a papi pályát választotta. Az Emericanumtól azonban hamarosan megvált és gróf Zichy Károly mellett vállalt titkári tisztséget, majd könyvtárát rendezte, utóbb gazdatisztként tevékenykedett. 1869-ben Hunfalvy Pál, a neves nyelvész, etnográfus ajánlására az Országos Statisztikai Hivatal munkatársaként dolgozott. Ennek köszönhetően az 1860-as évek végén került kapcsolatba Székesfehérvárral és Fejér megyével. A városi törvényhatóság megszervezésekor 1872. április 18-án egyhangú szavazással házi pénztári ellenőrré választották, majd a következő évben - december 22-én - városi levéltárnokká nevezték ki. Korábban 1848-ban és az ezt követő tisztújításokon a város vezető tisztviselőihez hasonlóan választották a levéltárnokot. Az állás azonban az 1870-es években nem volt népszerű, erre utal, hogy több alkalommal csak rövidebb ideig töltötték be. A tisztséget betöltők többsége kedvezőbb állásajánlatra várva vállalta a levéltárnoki állást. Moenich pályájának kezdetén elsősorban verseket, elbeszéléseket, valamint nyelvészeti tanulmányokat írt, elsősorban fővárosi lapoknak (Napkelet, Hölgyfutár, Vasárnapi Újság). A városi és megyei hetilapok megalapítását követően hamarosan a Fejérmegyei Közlöny főmunkatársa, utóbb ideiglenes szerkesztője lett. E vegyes tartalmú társadalmi hetilap 1 872. július 4-én látott először napvilágot, de csak rövidebb ideig jelent meg, s az év folyamán megszűnt. A közlöny az 1871. április 6-án Székesfejérvár címmel megjelent társadalmi heti közlöny rivális lapja volt, de a lap pénzügyi nehézségei miatt nem volt életképes. Első önálló kötete 1872-ben Székesfehérváron látott napvilágot Költemények címmel. Ebben az évtizedben országos gyűjtést is közölt Vutkovich Sándorral, a Magyar írók Névtárát jelentették meg Pozsonyban, 1876-ban.
