„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG

,Atnikoris egy fejedelem egy kis réz váltópénzt (az eredeti német szöveg itt a „scheidemüntze" szót használja) veret az országában, azt hozzáveheti a kincséhez, olyan mértékben, amilyen értékben ez a pénz forgása közben ér. Es ha egy ilyen rézpénz nem ér többet, mint ami a réz belső értékéből következik, úgyis az ország kincséhez lehet számítani; de más réz értéke nem ekkora. Mivel ez nem réz többé, mint kereskedelmi cikk, hanem pénz amin a kereskedők áruikat vásárolják és eladják: Ha veszek egy darab rezet és kimegyek vele a piacra, úgy ezért a paraszt nem akar tyúkot adni; de ha ez a rézpénzem van, úgy mindent vehetek érte, amint az Svédországban, Hollandiában, Angliában és más helyeken látható. És ha nincs ez a rézpénzem, akkor ezüstpénzt kell kiadnom; tehát a rézpénz azonos jogot nyer az ezüsttel és arannyal. És egy fejedelem ennek a mennyiségét a pénzhivatalból tudja.Azt, hogy mennyire jó, használható meghatározást hoz Schröder, jól példázza a Haller Farkas-féle Közgazdasági lexikon meghatározása: „Váltópénz (köznyelvben aprópénznek is nevezik) az oly pénz, a legtöbbször érme, amely tisztán csereeszköz és nem ún. értékmérő. Ennek megfelelően a váltópénz érme: nem kell, hogy teljes értékűek legyenek, ill., hogy belértékük összeessék névértékükkel. Sőt a gyakorlat azt mutatta, hogy ez nem is kívánatos, mert ekkor fennáll az a veszedelem, hogy mihelyt a belérték a névérték fölé emelkedik beolvasztják az érmeket. A váltópénz elvileg csak bizonyos értékhatárokon belül törv.- és fizetőeszköz ill. csak bizonyos összeg keretéig tartoznak a felek azt elfogadni. Ez is abból folyik, hogy tisztán forgalmi eszköz a váltópénz melyet az állam azon kereten belül óhajt tartani, melyben arra feltétlen szükség van. Ezért az állam nem is vereti korlátlan mennyiségben, hanem időről időre törv. hatóság állapítja meg a belőle kiverendő mennyiséget" ,

m A már említett S betűs rézpénz (7. kép) 1687-es kibocsátási évszáma Schroder könyvének 1686-os megjelenése után ugyancsak elgondolkodtató és egyáltalán nem tűnik véletlennek! Úgy gondoljuk tehát, Schroder írása nem tévesztette el a célját, mert mint Newald - kissé önmagának ellentmondóan írja, már a XVII. század utolsó 7. kép: S betűs rézpoltura éveiben folytak a lf)S7. kormányzat köreiben réz váltópénz veretesére vonatkozó tárgyalások. Ennek ellenére csak 1703. november 23-án jött ki az utasítás, hogy a bécsi verdében elkezdődhet a réz váltópénzek verése.

11 Ezután foglalkozik Thavonat rézpoltura veretesével, amiket valamiféle bányapénzként határoz meg. Nos, az előbbi adatokból teljesen világos, hogy a réz váltópénzek kibocsátásáról már a Selmecbányái réz7. kép: S betűs rézpoltura 1687.