„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG

5. kép: Selmecbányái rézpoltura 1697. portján belül a magyar bányavárosok egyéb rézbárcái közé sorolja ezeket. Nehezen járható körül, hogy mit jelent a „magyar bányavárosok egyéb rézbárcái" kifejezés Gohlnál, hiszen a bányapénzek előbbi meghatározásához a következőket fűzi hozzá: „1695-től 1703-ig a bányaüzem használatára verték, azonban az ezüst aprópénz általános hiánya folytán csakhamar az egész vidék lakossága fizetési eszközként használta."

4 Később, az általa a rézpolturák közé sorolt S betűs rézpénz kapcsán még azt írta róluk: „a bányászjelvény hiánya ezeken az érméken arra, enged következtetni a CS monogramos sorozathoz hasonlóan, (hogy) ... nem szorosabb értelemben vett bányapénzekkel, hanem bányavárosi és bányaüzemi szükségpénzzel van dolgunk,."'' Ez leginkább Göhl bizonytalanságát mutatja a Selmecbányái rézpolturák beso5. kép: Selmecbányái rézpoltura 1697. 6. kép: Kassai rézpoltura 1698. rolását illetően. Ha ugyanis a bányák belső használatára verték a rézpolturákat, mint „bányaüzemi szükségpénzt", akkor - Göhl egyébként jó meghatározása alapján - annak funkciója következésképp megegyezik a bányapénzekével. Ha viszont bányavárosi szükségpénz, akkor forgalma túllép a bányák területén, de megmarad egy szűk földrajzi és közigazgatási egységen belül. Minthogy azonban ismert tény, hogy Selmecbányán kívül Besztercebányán, sőt Tiszolcon is használták ezeket, a bányavárosi szükségpénz feltevést nyugodtan elvethetjük. Annál is inkább, mert a CS monogram feloldásakor, egyáltalán szóba sem jöhet a Selmecbányái Civitas, mint kibocsátó. Hogy Göhl mégis megpróbálja valamiképp elkülöníteni a rézpolturák csoportját a „szorosabb értelemben vett" bányapénzektől - noha így saját meghatározásával kerül ellentmondásba 6. kép: Kassai rézpoltura 1698.