„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG

RÁNVAPF.N7.F.K. 3. kép: Szomolnoki bányapém 1698. 3. kép: Szomolnoki bányapénz 1698. 1703-ig verték Körmöcbányán (5. kép) és Kassán (6. kép). A numizmatikában elfogadott elnevezésük Selmecbányái és kassai rézpoltura. Az alsómagyarországi (bányavidéki) és felső-magyarországi (szepesi) kamarák központjai bocsátották ki őket felváltva, az uralkodó, I. Lipcit nevében. Ezért előlapjukon a koronás L betű, hátlapjukon a két kamarai központ nevére utaló monogram (CS —Camera Schemnicium és MC = Moneta Cassoviensis) látható. Bár területi korlátozás nem vonatkozott rájuk, elsősorban az úgynevezett alsó- és felső-magyarországi bányavidéken (azaz a magyar Felvidéken) terjedtek el. Ennek magyarázata, hogy nagyobb létszámú bérből és fizetésből élő lakosságot csak a bányászok képeztek ekkor az országban, s a rézpolturákat az ő számukra adták ki. Ez az intézkedés kézenfekvő volt, mert a bányászok - nem lévén élelmiszertermelő lehetőségük - napi bevásárlásokra voltak utalva, ami aprópénz nélkül nem volt lehetséges. A „rézpolturák" megjelölés alapvetően a Kör4. kép: Libetbányai bányapénz möcbányán vert 1664. Selmecbányái rézpolturák csoportját jelentik, s csak az ezek kibocsátási évei közül hiányzó egyetlen 1698-as évjáratot verték ki Kassán. Közvetlen stiláris előzményük az 16-87-es évszámot viselő S betűs rézpénz (7. kép),

:í melynek történeti hátteréről a mai napig nagyon keveset tudunk. Bízvást feltételezhetjük azonban, hogy szerepük nagyon is hasonló volt a néhány évvel későbbi rézpolturákéhoz. Lássuk azonban mit mondott róluk az eddigi szakirodalom. Göhl semmiképp sem tartja a rézpolturást rendes forgalmi pénznek, de a bányapénzek cso4. kép: Libetbányai bányapénz 1664.