„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG

szomolnoki bányapénzként meghatározni. Éremképében nem utal semmi még a bányászatra, előlapján címer, hátlapján német nyelvű vallásos célzatú bölcsesség "látható (1. kép). A bányapénzek közé a XVII. század második felének időszakában - néhány kivételtől eltekintve - csak a hátlapjukon keresztbetett bányászékből és kalapácsból allé) bányász-szimbólumot viselő darabok tarkép: Szomolnoki bányapénz 1548. 1. kép: Szomolnoki bányapénz 1548. toznak. Többségükben a bányák túlnyomó állami tulaj donlásának megfelelően ekkor már kincstári kibocsátásúak, de találunk magánvállalkozói, bányapolgári kiadásúakat is. Az előbbiekre jellemző, hogy előlapjukon I. Lipót, koronás nagy L betűjét és egy kisebb I betűt láthatunk (2, 3. kép). A magánvállalkozói bányapénzen az előlapon levő kibocsátó természetesen nem az uralkodó, hanem maga a vállalkozó bányapolgár volt. Persze ehhez is szükséges volt az uralkodó engedélye. A vállalkozó valamint a bányahely neve gyakran monogrammal lett jelölve. Ilyen például az 1664-es LB CK jelzésű bányapénz (4. kép), amelyet Christian Kahres bányapolgár használt Libetbányán. 2. kép: Selmecbányái bányapénz 1675. 2. kép: Selmecbányái bányapém 1675. REZPOLTURAK, AZAZ RÉZ VÁLTÓPÉNZEK Sokáig a rézpolturákat is valamiféle bizonytalankodó besorolással bányapénznek tartották, alaposabb vizsgálódás után azonban kitűnik, hogy nem illenek ebbe a kategóriába. Röviden körvonalazva az anyagot: ezeket a rézpénzeket 1695-től