„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

TÓTH CSABA: PÉNZVERÉS AZ ANJOU-KORI MAGYARORSZÁGON

szer szerint tíz pénzverő kamara jött létre, amelyek lefedték az egész ország területét. Az Árpád-kor már működő négy pénzverőkamarája (budai, esztergomi, szerémi, csanádi) mellé hat újat (körmöcbányai, szomolnokbányai, szatmári, váradi, erdélyi, pécsi) állítottak fel, amelyek közül hamarosan egyesültek a szerémi és a pécsi, valamint a budai és az esztergomi kamarák.

44 Az újonnan alapított kamarák mind a bányavidékeken helyezkedtek el. Az egyes bérleti rendszerben működő pénzverő kamarák fennhatósága alá több pénzverde is tartozott. A buda-esztergomi kamara területén például Budán és Esztergomon kívül bizonyíthatóan működött egyegy verde Székesfehérváron

45 és Visegrádon is.

46 A kamarák ellátták pénzzel az alájuk rendelt területet, és elvégezték a pénzügyekkel kapcsolatos adminisztrációt. Évről évre egy magánszemély bizonyos összegért bérbe vette a kamarát, és cserébe őt illette meg a pénzveréssel járó teljes jövedelem, a pénzváltás haszna, az urbura, később a kamara haszna adó. Sajnos csak kevés személyt ismerünk név szerint a kamaraispánok közül. Károly Róbert ugyan kötelezővé tette a kamarabérlő ispánok számára, hogy a későbbi ellenőrzés elősegítésére lássák el saját jegyükkel az általuk vert pénzeket, az egyes verdejegyek azonosítása az ismert személyekkel azonban igen nehéz. A pénzügyigazgatás felső szintű irányítója mint a királyi jövedelmek kezelője, a tárnokmester volt, akinek megbízottja részt vett a fémöntésnél és a pénzverésnél, és akihez vitás ügyekben fellebbezni lehetett. Még az Árpád-korra visszanyúló jog alapján a pénzverés ellenőrzését látta el az esztergomi érsek is, akinek képviselője mindig jelen volt a pénzverésnél. Cserébe az érsek a pénzzé vert nemesfém minden márkájából egy nehezék illetéket kapott (pisetum-jog). Károly Róbert uralkodása végén, 1340-ben jelent meg először a kincstartó tisztsége, aki a század második felében függetlenné válva átvette a pénzügyek irányítását. Az éves pénzújítás lebonyolítása megyei szinten történt. Évről évre minden megyében összeírták azoknak a jobbágyoknak a számát, akik meghatározott jövedelemmel bírtak - ezt hol a földesúrnak fizetett adó, 5. /. Lajos aranyforintja hol a telek nagysága alapján állapították meg -, és akiknek bizonyos mennyiségű új pénzt kellett beváltaniuk.

47 A városok ezzel szemben egy összegben fizettek. 1336ban annyiban történt változtatás a rendszeren, hogy a falvakban megszüntették a pénzbeváltási rendszert, az így kiesett jövedelem pótlására pedig bevezették a kapuadót, viszont a városok továbbra is a szokásos módon adóztak. A portális adó (kapuadó) megjelenésével - amelynek összegét a portánkénti 3 garasról 1339-től (mi109 5. /. Lajos aranyforintja