„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
TÓTH CSABA: PÉNZVERÉS AZ ANJOU-KORI MAGYARORSZÁGON
böző korban, illetve területen elterjedt garasok egymástól eltérő értékszámítására. Az aranyforintokkal és a garasokkal szemben az aprópénzek nem bizonyultak állandónak. Már szinte az 1323. évi, a báni dénárok mintájára kibocsátott pénzekkel egy időben káosz állt elő a pénzverésben. Az 1320-30-as években alapvetően két pénzrendszer szerint verték az aprópénzeket az országban. Az egyik típus a báni, a másik típus a bécsi dénárok mintájára készült. Ez a két elnevezés azonban több tucat különböző érem képű és egy4. Károly Róbert denára mástól eltérő pénzláb alapján vert pénzt takar. A különbség a kettő között csupán annyi, hogy a báni alatt következetesen nyolcadrészig, a bécsi alatt pedig harmadrészig égetett finomságú ezüstből készült pénzérmét értettek. A két alaptípus párhuzamosan élt egymás mellett, és kimutatható a korabeli magyar pénzverés territoriális jellege is. A forrásokból ismert pénzek - az esztergomi báni dénár (banális Strigonienses), a fehérvári kispénz (denarius parvulus de Alba Regali), szerémi pénz (moneta Sirmiensis), szegedi kispénz (moneta parva Chegediensis) - jelzőjeként időnként feltűnik a származási helyük, amelyből újra csak arra következtethetünk, hogy az egyes területeknek megvolt a saját vérerük. A Schulek által felállított korrendből az is kitűnik, hogy egy-egy évben több típust is kibocsátottak egy időben szerte az országban. 41 Károly Róbert 1338-ban látta elérkezettnek az időt arra, hogy szakítson korábbi pénzpolitikájával, és visszatérve az aranyvalutához, állandó értékű ezüstpénzek kibocsátását kezdje meg. Ez azzal járt, hogy beszüntette a garasverést, és a használaton kívül helyezett garasokat minden egyéb, az országban forgó pénzzel együtt beváltatott. A reform után bécsi finomságban vert, tehát 2/3 rész ezüstöt tartalmazó pénzei ma is a leggyakoribbak. (Csak zárójelben merem megjegyezni, de kitűnően jellemzi a korabeli terminolc>gia „következetességét" és a pénzügyek megértését nehezítő akadályokat, hogy a pápai tizedszedők ezt a pénzt is „báni"-nak nevezték. 42 ) Az új pénz veretesével egy időben még jobban megszigorították a nemesérc-monopóliumot, és szigorúan megtiltották a királyi dénárokon kívül más egyéb, korábbi vagy külföldi pénzek használatát. 43 így - látszólag - kialakult egy 7 egységes pénzverés, ami két pilléren, az állandó minőségű dénárokon és az aranyforintokon nyugodott. Károly Róbert merőben új pénzügyigazgatást hozott létre, amely territoriális alapon nyugodott. Az Árpád-korban a pénzverőkamarák az ország fontosabb politikai, illetve gazdasági csomé)pontjaiban voltak, távol a bányáktól. Az új rend- 4. Károly Róbert denára
