„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

TÓTH CSABA: PÉNZVERÉS AZ ANJOU-KORI MAGYARORSZÁGON

A katalógusokkal egy időben a pénzverésre vonatkozó írott források közlésére is sor került. Schönvisner függelékben közölte az általa ismert, a pénzverésre vonatkozó okleveleket.

9 Weszerle József széleskörű adatgyűjtése korai halála miatt csak kéziratban maradt ránk,

10 de az utána következő kutatók bőségesen merítettek jegyzeteiből. A metrológiai vizsgálatok úgyszintén megindultak, egyrészt a különböző pénzverési súlymértékek megállapításával, másrészt az egyes veretek pénzlábának kiszámításával." Károly Róbert pénzügyei egyre több kutatónak keltették fel a figyelmét.

12 A nemzetközi viszonylathoz képest megkésve ugyan, de hazánkban is kezdett kilépni a numizmatika az öncélú, a csupán leíró éremtan béklyóiból. Ennek bekövetkezése Hóman Bálint munkásságának köszönhető, akivel új lendületet vett a hazai numizmatikai kutatás, és ezen belül különleges helyet kaptak az Anjou-korszak pénzügyei.

13 Valójában tőle számítható az a kutatási módszertan, amely nem csak önmagával a pénzérmével foglalkozik, hanem az érmeket ugyanolyan történeti forrásként kezeli, akár az okleveles forrásanyagot. Bebizonyította, hogy kizárólag a pénzek vagy az oklevelek tanulmányozásával nem lehet pénztörténetet írni, hiszen ez a kettő rendszerint ellentmond egymásnak. A megoldás csakis a témára vonatkozó összes forráscsoport együttes vizsgálatával érhető el. Habár következtetéseinek egy része mára már megkérdőjelezhetővé vált, eredményeit nem lehet kikerülni. Hóman mellett a század másik legjelentősebb gazdaságtörténésze, Kováts Ferenc kutatásai nyomán alapvető megállapításokat tett az Anjoukorszak pénzforgalmának tekintetében.

14 A magyar aranytermelés méreteit szintén Hóman Bálint és Kováts Ferenc, valamint Paulinyi Oszkár térképezte fel,

15 amelynek megerősítésére fontos adatokat hozott Huszár Lajos a külföldi éremleletek vizsgálatával.

16 Ezzel szemben I. Lajos pénzügyei kissé háttérbe szorultak, mivel a kutatás úgy vélte, hogy apja pénzügyi rendszerén ő semmit nem változtatott. Ezt a csöndet törte meg Kubinyi András, aki Körmöcbánya történetének kapcsán tekintette át a század második felének pénzügyigazgatását, és állapított meg alapvető változásokat.

17 Szintén ezekkel a kérdésekkel foglalkozott Hermann István is, hatalmas adattárat állítva össze a XIV. század második felének pénzügyi adminisztrációjával és a korban használatos pénzekkel kapcsolatban.

18 Legutóbb Engel Pál tekintette át az Anjou-korszak pénztörténetének problematikáját, megoldva több, eddig homályos pontot, de felvetve olyan kérdéseket is, amelyekben nem lehet tovább lépni kizárólag az írásos források alapján.

19 Mivel már nem várható az írott források számottevő gyarapodása, a kutatásnak ismét a tárgyi anyagra kell összpontosulnia. A gyarapodó éremleletek és a felbukkant új éremtípusok, illetve változatok segíthetnek a korrend finomításában. Kezdetét vette a pénzek anyagvizsgálata, amelynek segítségével nem csak reprezentatív mintavételre, de nagyszámú anyag vizsgálatára is lehetőség nyílt. Az anyagvizsgálatok két irányba mutatnak. Egyrészt elenyésző tűréshatárral megállapítható az egyes veretek nemesfémtartalma, így a pénzláb megállapítása, másrészt a nyomelem-vizsgálatok szerencsés esetben fényt deríthetnek a fém származási helyére.

20 Ezek az adatok - remélhetőleg - hamaro-