„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
TÓTH CSABA: PÉNZVERÉS AZ ANJOU-KORI MAGYARORSZÁGON
A njou-kori pénzverésünk, pénzforgalmunk különleges helyet foglal el a középkori magyar pénztörténetben. Ez a korszak, főleg a XIV. század első fele még magán viseli az Árpád-kori pénzverés főbb jellegzetességeit, így a periodikus pénzújítás rendszerének meglétét és ebből következően azt a páratlanul színes pénzkibocsátást, amely visszatükröződik a korszak pénztípusainak gazdag sorozatán. Az évről évre kibocsátásra kerülő új pénzek változatos éremképei utoljára ekkor figyelhetők meg a magyar pénzverésben, hiszen már Mária korától a „szürkébb" címerábrázolások kerültek előtérbe a figurális ábrázolások rovására. Gazdagította a pénzverés képét a Magyarországon addig még ismeretlen új pénztípusok, az aranyforint és a garas megjelenése is. Megfigyelhető ugyanakkor a külföldi fizetőeszközök széles skálája, amelyek a XIII. századhoz hasonlóan minden tiltás ellenére továbbra is jelentős szerepet töltöttek be a pénzforgalomban. Anjouházból származó uralkodóink korszakát a sorozatos kísérletezések és reformok jellemezték, amelyek még a csekély okleveles forrásanyagon át is kitapinthatóak. A pénzügyi stabilitásra és a pénzrendszer egységesítésére való törekvés végül Zsigmond uralkodása alatt öltött állandó formát, ami a kamararendszer végleges kialakulásával, a verde- és mesterjegyek egységesítésével, az értékálló dénárok veretesével jellemezhető. Ekkor vált hivatalos súlyegységgé a budai márka, egyszerűsödött a számítási pénzek használata, és vált egyeduralkodóvá a királyi pénz az ország gazdasági életében. A pénzverésre vonatkozó írott forrásanyag már nagyobb számban maradt ránk, mint az Árpád-korból, de még mindig olyan csekély mennyiségben, hogy bő teret enged a hipotéziseknek, és az egyes homályos oklevélrészletek néha egymásnak ellentmondó magyarázatának is. A magyar - és ezen belül az Anjou-korszak - pénztörténetének kutatása hozzávetőleg kétszáz évvel ezelőtt indult meg az éremtípusok összegyűjtésével. 1 Ezekbe a corpusokba még több olyan éremtípus, illetve fiktív veret is belekerült, amelyeket a későbbi kutatás már kihagyott. A katalógusok összeállításánál a veretek időrendjének pontos megállapítását még nem tartották szükségszerűnek, Réthy Lászlé) is legfeljebb stíluskritikai alapon állított fel közöttük relatív időrendet. 2 Károly Róbert és I. Lajos pénzei korrendjének megállapítását Schulek Alfréd végezte el, aki a stíluskritikán túl már felhasználta az írott forrásokból, főleg a kamarabérleti szerződésekből, valamint az éremleletekből levonható tanulságokat, így sikerült abszolút kronológiát felállítania. ' Ezt Huszár Lajos A budai pénzverés története a középkorban című munkájában szinte változtatás nélkül vette át. 4 Éppen harminc esztendővel ezelőtt jelent meg Huszár Lajos német nyelvű katalógusa, amelyben az addig felbukkant új éremtípusok is szerepeltek, és a veretek időrendje már szélesebb körű vizsgálat alapján lett meghatározva."' A kutatás ezen a téren azonban még korántsem tekinthető lezártnak, hiszen előkerülhetnek még eddig ismeretlen érmek. Csak az utóbbi évtizedben két teljesen új típus vált ismertté 6 , és ebben az évben publikáltak egy olyan pénzt, nevezetesen Buda város dénárját, amely eddig csak rajzról volt ismert. 7 Szintén az utóbbi években bukkantak fel I. Lajos igen ritka, úgynevezett rutapajzsos aranyforintjának újabb példányai. 8
