„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében

A parasztság meggyőzésére továbbra is a népnevelő munkát tartották fontosnak, vasárnaponként mintegy 1000-1200 népnevelő népszerűsítette a feleslegesnek ítélt termények beszolgáltatását. A kulákok esetében továbbra is a korábban alkalmazott elszámoltatási rendszert érvényesítették, különös figyelmet fordítottak azonban a terményrejtegetések felderítésére. 1951 elején megindult a spekulációs készletek felkutatása. A begyűjtés meggyorsítása érdekében ismét növelték az adminisztráció létszámát, a korábbi 2 elszámoltató bizottság mellé újabb 3 bizottságot szerveztek. A tanácsi apparátus saját bizottságaival szemben is bizalmatlan volt, hiszen az elszámoltató bizottságok számának növelésével egy időben újabb bizottságot hozott létre, amelynek feladata a fenti bizottságok ellenőrzése volt.

4 Ez évtől a korábban csak a kulákságra kiterjedő elszámoltatási rendszer már a parasztság többi rétegére is kiterjedt, de velük szemben kétségtelenül kisebb szigorral jártak el. Az elszámoltatott kulákoknál további ellenőrzéseket tartottak, a bizottság figyelmét nem kerülte el a padlás, pince, és más helyiségek átvizsgálása sem, sőt a szőlőhegy présházait is átkutatták. A termelők mellett fokozatosan hangsúlyosabbá vált az „ügyvédek, molnárok, kereskedők, és egyéb spekulatív elemek" terménykészletének felderítése. 1951 elejétől megszüntették a szarvasmarhák és a borjúk magánvágási engedélyének kiadását. A sertéseket is csupán vágási engedéllyel lehetett magánfogyasztásra levágni. Az engedély nélküli vágást „feketevágásnak" minősítették. A feketevágások ellenőrzésére a tanács dolgozóin kívül a rendőrség, tűzoltóság, állatorvosok, mezőőrök és a pénzügyőrség tagjait is bevonták. A feketevágások számának csökkentésére a terv- és statisztikai osztály állatösszeírást készített. Az engedély nélküli vágások megakadályozására a későbbiekben is a „társadalmi ellenőrzést" tartották fontosnak. A terménybegyűjtés mértékét jellemzi, hogy a hátralékokat behajthatatlannak ítélték. A terménybegyújtés ekkorra már rekvirálás mértékűre és jellegűre növekedett. A pénzbírság túlnyomó része a kulákságra nehezedett, közülük 35-re összesen 151 038 forint, míg 27 fő parasztra 12 889 forint pénzbírságot róttak ki.

47