„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: A forradalom a községekben

hendi módon viselkedett vele és meg is ütötte. Mások, (és ezt nem is lehet megállapítani hányan és kik) a megbízottat az előző években velük szemben elkövetett törvénytelen intézkedések miatt verték. A megbízott az ütésektől vérzett. Ezt látva, két tekintélyes gazdaember a megbízott mellé állt, és a tömegen utat törve, őt hazáig elkísérték. A tömeg azonban nem oszlott el, sőt tovább nőtt. Köztük már a szövetkezetek alkalmazottai is megtalálhatók voltak, akik a szövetkezeti vagyon felosztásáról tárgyaltak egymás között. Hamarosan megjelent, ugyancsak egy kisebb csoporttól kísérve, a község függetlenített MDPtitkára is. A párttitkárért is ebből a tömegből küldtek ki embereket, akik azonban nem találták őt otthon, mert a szomszédba ment rádiót hallgatni. A párttitkár amikor megtudta, hogy őérte jöttek, elment a községházára, ahol már 500-600 ember tolongott. Az írásos források (és a visszaemlékezők) szerint a községháza előtt és a házban bábeli zűrzavar uralkodott, senki sem hallgatott a másikra, mindenki a saját sérelmét kiáltozta. Estére a községháza összes bútorait tönkrezúzták. Ekkor már sötét este volt, elmúlt 8 óra is. Egy kisebb csoport a központi italbolt előtt tanakodott, hogy azt milyen módon rámolják ki. Ezt meghallotta két gazdaember, akik az ifjabb korosztályhoz tartozó csoportot „leteremtették". E csoport tagjai némi vonakodás után felhagytak italszerzési terveikkel. Közben a párttitkárt, aki tanácsi alkalmazott volt, szintén bántalmazták, sőt egy másik személyt is megütöttek, aki a párttitkár mellett állt, és a törvényes felelősségre vonást említette a helyi ítélkezés helyett. A párttitkárt pofozok ugyancsak egyéni sérelmeket emlegettek; pl. az egyik szemére vetette, miért utasította ki őt 1954 nyarán a községházáról, és miért említette azt, hogyha nem távozik, bilincsbe verik. A párttitkárt kik és hányan ütötték, azt senki sem látta, mert már sötét volt mindenütt. A dulakodásnak három gazda azzal vetett véget, hogy a párttitkárt szorosan közrefogták és hazakísérték. A tömegmozgalom még ezen a napon elcsitult, a későbbiekben többé száz fős tüntetőcsoport nem is gyűlt egybe. A forradalom békés és alkotó mederbe terelését szolgálta a helyi nemzeti tanács megalakulása, amely tekintélyes gazdákból állt. A nemzeti