„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: A forradalom a községekben

A bezárt községháza ajtaját azonban a tömeg betörte és a begyűjtési megbízott irodahelyiségébe tódult. Ott a begyűjtési iratokat, főleg a nyilvántartási kartonokat keresték és természetesen meg is találták. Az irodában tartózkodó mintegy 40 fő mindegyike a saját nyilvántartó kartonját nézegette, amikor egyikük felkiáltott: „eddig a megbízott számoltatott el minket, most majd elszámoltatjuk őt." Mintegy 20-25 főnyi csoport a begyűjtési megbízott háza elé ment és követelték, hogy a megbízott jöjjön velük a községházára, ahol a terménybeszolgáltatás ügyében elszámoltatják. Amikor ez a csoport visszaért a községházához, már égtek a járdán a begyűjtési kartonok. Az irodából, sőt az irattárból egyre több iratot hurcoltak a máglyához, közte általános igazgatási iratokat, tanácsülési és végrehajtó bizottsági üléseken készült jegyzőkönyveket, községi kataszteri birtokíveket, ezek összesítő főkönyveit. Amikor egyik kislángi személy a kataszteri birtokívekre mutatott, hogy ezek az iratok a községi földbirtokviszonyokat rögzítik, ezért nem kellene őket elégetni, először félrelökték őt, de mivel ezt többen is hangoztatták, így a birtokívek egy részét meg tudták menteni. Az irattárból ugyanis már az állami születési, házassági és halálozási anyakönyveket is hozták, hogy megsemmisítsék. (Ezek a túlzásba vitt és rombolás számba menő cselekedetek a forradalom velejárói voltak. Emlékezhetünk arra, hogy 1848 áprilisában kitört zsellérmozgalmak során a földesúri kastélyokból az úrbéri viszonyokat szabályozó iratokat hordták máglyára. 1918. november elején pedig éppen a kislángi lakosság egy része mozdult meg, és éhséglázadás számba menő cselekményeivel a kálozi határból a pusztai uradalmi magtárak készleteit hurcolta el.) A terménybegyűjtési megbízott és az őt kísérő csoport a tömegben szinte alig tudott utat törni magának, hogy az irodáig eljuthasson. A megbízottat itt felelősségre vonták a cselekedeteiért. Meg kell azonban jegyezni, hogy főleg az egyéni sérelmek szerepeltek ott súllyal, és ők kezdték el a megbízott verését. Volt, aki egy 1948. évi esetet említett, amikor a megbízott az ő apját bokszerrel megütötte; egy másik személy 16 évvel korábbi sérelmét hozta elő, amikor a megbízott leventeoktatóként pök-