„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: A forradalom a községekben

A kislángi lakosság, közte a többséget alkotó kisbirtokos parasztság az első napokban a forradalmi események hatására sem indított olyan tömegmozgalmat, amely tüntetéssel a helyi diktatúra összeomlását eredményezte volna. Ez a kivárási taktika annak ellenére történt, hogy a forradalmi események — tüntetések, sztrájkok — részesei odahaza tartózkodtak, hiszen a fehérvári középiskolák is bezártak, így a tanulók hazamentek ill. a bejáró tanulók nem mentek a városba. Kislángon tartózkodtak az iparban dolgozók, akik az üzemekben kirobbant sztrájk következtében voltak odahaza. A kislángi tömegmozgalom kirobbanására október 27-én egy bányászokból álló csoport megérkezése szolgáltatott alkalmat. A főleg fiatalokból (valószínű a várpalotai ipari iskola tanulóiból) álló csoport egy vontató pótkocsiján érkezett Kislángra. A csoport tagjai a faluközpontban elvegyültek az utcán beszélgetők közé, akik a forradalomról szóló újabb híreket érdeklődéssel hallgatták. A hír, hogy idegen csoport tartózkodik a községben elterjedt az utcákban, és egyre több embert vonzott a községháza elé, ill. az utcának erre a részére. A közben mintegy 300-400 főre gyűlt tömeg előtt forradalmi hangvételű szónoklatok hangzottak el. A tömeg a szovjet katonai emlékmű elé ment, s azt du. 2 óra tájban ledöntötte. A főszerepet ebben is a bányászcsoport vitte. Ezután a falu népe felbolydult méhkashoz hasonlóan viselkedett. Újabb és újabb embercsoportok érkeztek a falu központjába arra a hírre, hogy a szovjet katonai emlékművet ledöntötték. A tömeg ezután a községházához vonult. Ott azonban már sokan tartózkodtak, így az újabb embercsoportokkal együtt a helyzet áttekinthetetlenné kezdett válni. A nagy tömeg, irányító nélkül, veszélyessé is vált; indulatok szabadultak el, egyéni sérelmekkel jöttek elő, melyeket a begyűjtési megbízott követett el rajtuk. A községháza azonban zárva volt; szombat lévén, a tanácselnök, Miklós János délben (legkésőbb fél 1 órakor) hazament, és magával vitte a községháza ajtajának kulcsát. A népharag egyáltalán nem irányult a tanácselnök ellen, ő ugyanis született kislángi volt, akinek hivatali cselekedeteiből azt látták, hogy az adott viszonyok közepette is, ha lehetősége volt, megvédte a falubélit.