„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - A forradalom utóélete, megtorlás és a proletárdiktatúra konszolidációja

A munkástanácsok - egy-két esetben - továbbra is szerveztek, a tiltás ellenére munkásőrségeket. A korábbi gyári őrség 50-60 főből állt, fegyverzetüket a pálhalmi rabgazdaság őrségének fegyverzetéből szerelték fel. A dunapentelei vasmű a végleges munkástanács megalakulását követően újból létrehozta a gyári őrséget. A november 15-én szervezett gyári őrség létszáma 50-60 fő között mozgott, az ipari őrséggel együtt. A csoport felfegyverzéséhez a szovjet katonai parancsnokság is hozzájárult, 15 karabélyt engedélyezett. A karhatalom november 17-én szerveződött meg. Egyes adatok szerint a gyári őrség megakadályozta a karhatalom gyári tevékenységét és mozgását, erre vonatkozóan azonban nem rendelkezünk megbízható információkkal. Az azonban tény, hogy a karhatalom működését a gyári őrség nem nézte jó szemmel. A karhatalom az éjszakai órákban ellenőrizte a gyár területét. A vasműben 292 korábban november 2-ától is működött gyári őrség. A központi munkástanács a megye valamennyi térségére nem tudott hatást gyakorolni. Dunapentele nem kísérte különösebb figyelemmel a Székesfehérvári Központi Munkástanács működését a forradalom alatt és az azt követő hetekben sem. Dunapentele munkástanácsai között kétségtelenül a legmeghatározóbb szerepet a Vasmű Központi Munkástanácsa töltötte be. A vasmű üzemei külön-külön választottak munkástanácsokat, ezekből a munkástanácsokból állították össze az ún. nagy munkástanácsot, amelynek 71 tagja volt. Tevékenységük több figyelemre méltó mozzanatot tartalmaz a gyári őrség létrehozásán túlmenően is. November 7-e után, az orosz csapatok megszállását követő napokban a munkástanács már hozzálátott a további szervezkedéshez. November 9-e és 12-e között a munkástanács határozata értelmében két csoportot szerveztek, amely az ország különböző iparvidékeit látogatta meg. Az egyik csoport ekkor Budapestre, a másik csoport a borsodi iparvidékre utazott, hogy tájékozódjék az ottani viszonyokról. E három tagú csoport Borsodnádasdon, Diósgyőrben és Ózdon járt, utóbbi helyen gyűlésen is részt vettek és egy 21 pontból álló követelést is magukkal vittek Dunapentelére. A memorandumot a vasmű munkástanácsa is elfogadta