Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: Anjou István herceg (1332–1354)
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON zasságkötésével foglalkozó levelét Készéi Miklós zágrábi püspökhöz intézte. Ebben „Szlavónia hercegé ”- nek írja Istvánt, mivel a diszpenzációról hozzá eljuttatott, előző évben írott kérvényben még így szerepelt a herceg titulusa. Eszerint a házasfelek tudatában voltak a közöttük lévő vérrokonságnak (ipsinon ignari, quod in tertio consanguinitatis gradu invicem se contingunt), de a Magyarországot fenyegető veszélyek miatt előzetes pápai jóváhagyás nélkül kötötték meg a házasságot és csak utóbb folyamodtak a Szentatya engedélyéért (pro parte ipsorum Stephani et Margarite [... ] extitit supplicatum, ut cum ipsi in huius matrimonio absque dispensatione Sedis Apostolice [...} remanere nequeant [... ] eisque de oportune dispensationis beneficio providere de benignitate apostolica dignaremur). A pápa a zágrábi püspököt hatalmazta fel az üdvös penitencia kiszabására és a házasság utólagos elismerésére.54 VI. Kelemen azt is kikötötte, hogy a házaspár köteles egy éven belül egy Krisztus testének szentelt kápolnát alapítani (capellam in honore Corporis Christi fundare teneantur).59 60 A Nápolyból hazaérkező I. Lajos öccsét újra egy másik tartomány élére helyezte: a fiatal herceg 1350 végétől Erdély élére került.'’1 Amennyire tudjuk, ezúttal elutazott tartományába, 1351 januárjában a Maros menti Felvincen keltezett,62 63 noha decemberben még Budán tartózkodott.'’5 Erdélyi hercegsége idejéből összesen csak öt oklevelét ismerjük, így az elszórt adatokból nem következtethetünk itineráriumára. Ugyanakkor valószínűleg nem kísérte el bátyját, I. Lajos királyt júniusban a Litvánia ellen indított hadjáratba. A magyar sereg egyesült a lengyellel és közösen indultak a litvánok ellen. Amikor a határon fekvő Lublin városában Kázmér lengyel király annyira megbetegedett, hogy halálától tartottak, a lengyel rendek esküt tettet arra, hogy I. Lajos magyar királyt fogadják el urukként. Azt ugyanakkor kikötötték, hogy se István hercegnek, se a németeknek ne legyen hozzájuk köze.64 A lengyelek nyilván István és Bajor Margit házasságkötésével a herceg környezetébe került németek térhódítása miatt aggódtak. 1351. október 11 -re datálható I. Lajos és István herceg megbízólevele Garai János veszprémi püspök és királynéi kancellár, valamint Wolfurti Ulrik vasi, mosoni és soproni ispán részére, hogy a Nápollyal kötendő békéről tárgyalhatnak a nevükben. Az erdélyi hercegként szereplő István tehát újra a nemzetközi diplomácia színterén jelent meg.65 1351. október 18-án még bizonyosan Erdély hercegeként keltez István, majd december 28-án ismételten sárosi és szepesi hercegként ad ki oklevelet.66 A váltásnak e két dátum között kellett meg59 A zágrábi püspök ekkor Készéi Miklós volt, aki 1349 és 1351 között királyi kápolnaispán és titkos kancellár, 1351 és 1356 között pedig alkancellár volt, az uralkodó megbízható emberei közé tartozott (Pór Antal: Készéi Miklós. Budapest 1904.). 60 1351.febr. 10.:DF291 200. — István és felesége a kápolnát minden bizonnyal a lakhelyükön kezdték el építtetni. Ez 1351 — 1352- ben a herceg okleveleinek kelethelyei alapján valószínűleg Buda volt, illetve 1352 második felében szóba jöhet mégSzepes(vár). Budán, a Váralja felett elterülő hegyoldalon állt egy Krisztus teste-kápolna, melynek pontos helye nem ismert, de a mai Kagyló lépcső (Kagyló utca) és a Linzi lépcső közé helyezik. A kápolnát királyi alapításúnak tartják, azonban nem lehetetlen, hogy a herceg és felesége építtette. I. Lajos 1351 -ben és 1358-ban búcsúengedélyt kért a pápától, azok számára, akik a megadott ünnepeken felkeresik a kápolnát, ott áldoznak és gyónnak. Később a kápolna körüli temetőben helyezték nyugalomra 1388-ban a kivégzett Hédervári Kont Istvánt és társait, továbbá 1457-ben Hunyadi Lászlót (Koltai András: Szent Péter mártír oltalma alatt. In: A Szent Anna templom és a budai Víziváros katolikus egyházai. Budapest 2005.24-25.). 61 Az 1350. okt. 30-án kelt, Lackfi István, Lackfi Dénes és fiai részére kiadott privilégiumok Lackfit még vajdaként említik, ugyanakkor a méltóságsorokban nincs szlavón bán (DL 4151., 4152., 4153.). István herceg első, erdélyi hercegként kiadott oklevelei pedig 1350. dec. 28-án keltek, lásd DF 236 300. és 236 301. 62 1351. jan. 26.: DL 91 422. 63 1351. okt. 18.: DF 286 543., 1351. dec. 28.: DF 228 465. 64 Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról 16. c. in.: In: Küküllei János: Lajos király krónikája - Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Ford. Kristó Gyula. (Millenniumi Magyar Történelem - Források) Budapest 2000.57. 65 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-DC. Stud. et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) IX/2.47-53., magyar fordítását lásd Köblös József- Süttő Szilárd - Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000-1526. Pápa 2000. 116-121. 66 1350. okt. 18.: DF 286 543. (erdélyi herceg), 1351. dec. 28.: DF 228465. (sárosi és szepesi herceg). 89
