Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON hogy milyen területek kerültek a Píemyslida-íejedelmek birtokába Morvaországban.138 Sőt, még Bölcs Jaroszlávvégrendelete is kínos pontossággal ügyelt arra, hogy meghatározza, kinek mi jusson. APoveszty Vremennih Leiben fennmaradt elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy a Rusz főbb központjairól volt szó:139 legidősebb fiának jutott Kijev, Novgorod, Pszkov és Turov-Pinszk, két másik, 1054-ben még élő fiának Csernyigov, Tmutorokan, illetve Perejaszlav és Rosztov-Szuzdal. Ráadásul, a fejedelem végrendelete még az akkor már nem élő legidősebb fiának ágát is kedvezményezettnek tekintette: unokájának, Rosztiszlávnak az ország délnyugati felében, valószínűleg Peremyslben juttatott területeket.140 Nem segít a jobb megértésben a 88. krónikafejezetből ismert bona regni fordulat sem. Az bizonyos, hogy a királyság javainak közös élvezete fontos szerepet játszott a krónikaíró gondolkodásában, ám a krónikakompozíció ismert szövegállományát ért rengeteg, különböző időben történt hatás miatt még az sem bizonyos, hogy ez a kifejezés benne lehetett az eredeti szövegállományban. A terminus ugyanis regni bona vagy bona regni formában inkább már római jogi gondolkodásra vall,141 tehát nem kizárt, hogy csak a 12. század második felében, vagy még később került be a krónikába. Továbbá sem a regnum, proprietas, potestas regia, sem a krónika más fejezeteiben előforduló ducatus kifejezések nem segítenek a tisztánlátásban. A ducatus terminussal kapcsolatban le kell szögezni, hogy általános, hatalmi kompetenciákat jelölő jelentése mellett a kortársak területként is értelmezték. Két alkalommal, Géza és Salamon esztergomi találkozójánál, illetve az 1071. évi bizánci háborúk utáni konfliktusnál is egyértelműen arról olvashatunk, hogy Géza elment a ducatusba."2 К tekintetben ismét figyelmeztetni kell Kristó Gyula hajdani megállapítására, mely szerint — mint a hasonló terminusok általában — a dux és ducatus szónak is több jelentése lehet, így már csak Dávid herceg birtokai kapcsán is megengedhető, hogy akár birtokként fordítsuk le. Nem jutunk messzebbre a regnum fogalma tekintetében sem. A nemzetközi medievisztikai kutatásban időről időre újabb értelmezési kísérletek jelennek meg,143 melyek megkísérlik a regnum-iogalom és a modern államíogalom összeegyeztetését. Ám az elvont történeti fogalmak avatott kutatójának számító Hans-Werner Goetz is csak annyit tudott megállapítani, hogy a regnum fogalma elvonatkoztatva nem ritkán állam -ként is értelmezhető, de maga sem tagadta, hogy maga a terminus az általa felhozott forrásszövegekben is gyakorta eltérő jelentést hordoz.144 A regnum általában hatalom’, uralom’, ’királyi hatalom’, ország’ jelentésben fordul elő. Szembeállítva a ducatus, dux vagy proprietas ducis kifejezésekkel, könnyebben értelmezhető ugyan aktuális jelentése az adott szituációban, ám nem ad választ arra a kérdésre, hogy mit értettek alatta a kortársak területileg. 138 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Lib. 2. c. 18.: Post cuius obitum frater eius a Wratizlaus omnibus Boemiis faventibus sublimatur in solium, qui confestim Moravie regnum inter fratres suos dividit per medium, dans Ottoni orientalem plagam, quam ipse prius obtinuerat, que fuit aptior venatibus et abundantior piscibus, occidentalem vero, que est versus Teutonicos, dat Con- rado, qui et ipse sciebat Teutonicam linguam. Regio autem illa est planior et campestris atque fertilior frugibus — MGH SRG N. S.2. 110. 139 Povest'vremennih Leti. m. (PLDR175-176.). 140 Font AI.: Oroszország i. m. 45—46. 141 A királyság, illetve a birodalom javai értelemben használja Barbarossa Frigyes több oklevele is, vö. Friderici I. Diplomata I—II. (ed. Heinrich Appelt) in MGH Diplomata 10. Hannover 1979.133. (nr. 80.). 142 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 112.: rex [... ] dimisit ducem abire in ducatum — SRH1.378., uo., с. 110.: Geysa rediit in ducatum — SRH 1.376. 143 A jellemzően német és francia kutatástörténet összefoglalójához vö. legutóbb Rudolf Schiejfer: Die internationale Forschung zur Staatlichkeit in der Karolingerzeit. In: Der Frühmittelalterliche Staat - europäische Perspektiven. Hg. von Walter Pohl, Veronika Wieser. Wien 2009.43-50. 144 Hans-Werner Goetz-. Regnum. Zum politischen Denken der Karolingerzeit. In: UŐ: Vorstellungsgeschichte i. m. 219-272. (különösen 223., 235. és 271.). 45
