Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A fent elmondottakból egyenesen következik, hogy forrásaink csak igen bizonytalan választ adnak arra a kérdésre, hogy mit is osztottak fel az Árpádok egymás között 1048 körül. Azonban a krónikakompozíció szűkszavúsága mégis megengedi, hogy feltételezzük: az ország megosztása alatt nem kizárólag a területi különállás létrejöttét érthették, hanem általában a hatalom megosztását, illetve anyagi forrásainak közös birtoklását is. Ez utóbbit bizonyítja az 1071 után Vid ispán búzási birtokán történt zsákmányfelosztás, mely szintén leképezte az ország és a hatalom megosztását.145 Önmagában tehát nem jutunk előre a dukátusi központok kérdésében. Érdekes eredményt nyerhetünk azonban akkor, ha összehasonlítjuk a magyar tudományosság által dukátusi központként elismert helyeket a korabeli kelet-közép-európai viszonyokkal abból a szempontból, hogy milyen funkciójú központokra terjedt ki a vélelmezett országmegosztás gyakorlata. A két vélelmezett dukátusi centrum egymáshoz mért fontossága tekintetében középkorkutatásunkban Koszta László érvelt amellett, hogy kezdetben Bihar lehetett a jelentősebb központja a dukátusnak,146 amit az is igazol, hogy Bihar vált korábban püspökségi székhellyé. Véleménye szerint Bihar jelentősége all. század közepétől kezdett csökkenni Nyitra javára, amit Béla Lengyelországból történő hazatérése magyarázhatna meg, aki talán a Piastokkal ápolt családi és jó politikai kapcsolatai miatt is a Vág völgyét, mely a fő tranzitútvonalat jelentette Lengyelország felé, ellenőrzése alatt akarta tartani. Nyitra felértékelődéséhez mindemellett az is hozzájárulhatott, hogy Morvaországnak a Premyslidák által történt elfoglalása után Nyitra gyakorlatilag határvédelmi funkciót is nyert. És nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy 1. András és Béla később kiéleződő konfliktusában, valamint a fiaik által továbbvitt hatalmi harcban a nyitrai várnak stratégiai jelentősége volt, hiszen onnan lehetett megszervezni a védekezést.14 Ezzel szemben legutóbb Zsoldos Attila mutatott be komoly érveket amellett, hogy még a mogyoródi csata idején is Bihar lehetett a fontosabb dukátusi székhely. Álláspontját elsősorban a 14. századi krónikakompozíció 121. fejezetének közlésére alapozta, mely szerint Gézát a mogyoródi csatában a nyitraiak, Lászlót pedig a bihari csapatok élére állították, ám ők a krónika elmondása szerint jelet cseréltek,148 amiből az következtethető ki, hogy eredetileg Géza állt a bihari csapatok, László pedig a nyitraiak élén.149 Kétségtelen, hogy mindkét elképzelés mellett és ellen is szólnak érvek. Nyitra elsőbbsége mellett szól többek között az, hogy 1. Béla fiai és az olmützi fejedelmek között már csak azért is szorosabb kapcsolat állt fenn, mivel 1. Béla lánya 1. (Szép) Ottó olmützi fejedelemhez ment férjhez, Géza kötődése a két zobori remetéhez, valamint az a körülmény, hogy a krónikakompozíció elmondása szerint Salamon Nyitra megostromlásával akarta folytatni a Géza elle145 Chronici Hungarici compositio saeculiXIV, с. 109.: thezaumm [...] rex[... ] in quatuor partes divisit, et quartam partem duci, de tribus partibus unam haberet, ut omnibus militibus, secundam autem Vyd, tertiam autem Ilia — SRH1.375. 146 Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 281. 147 Uo. 281-282. 148 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 121Et in medio siquidem Bihoriensi agmine, Ladizlaum locato ex sinistra parte, Otthonem vero ex dextera constituerunt. Geysam vero in Nitriensi agmine in medio collocaverunt. Preterea ex utraque parte ter tria agmina quaternatim connectendo conservaverunt. Cumque rex de monte descenderet, exercitus Geyse, qui inferiori loco erat, videbatur elevantior cunctis exercitibus Salomonis. Quo viso dixit Erney ad comitem Vyd: »Mirum est, si agmina ista fugiant a facie nostra, quia Danubium post dorsum eorum non dimisissent; sed puto, ut ipsi proposuerunt vincere sive mori.« Dux autem Ladizlaus ante exercitum suum super arduum equum residens gratia exortandi suos et enimandi in girum flexit abenas. Cumque tetigisset veprem lanceas, quedam hermelina albissima mirum in modum lancee eius inseditetsuper ipsam discurrendo in sinum eius usque devenit. Cum autem commisum esset prelium, comes Vyd et Bachienses in primo ictu a Bohemis miserabiliter sunt prostrati. Ladizlaus autem dux commutaverat signa sua cum vexillo ducis Geyse ea intentione, quod Salomon audicius invaderet illud agmen, in quo signa Geysee gestabantur, putans esse agmen Geyse, quem nuper devicerat — SRH 1.389-390. 149 Zsoldos A.: Bihar megye i. m. 187. 46
