Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON példával szolgálnak erre azok az esetek, amikor az elhalt atya valamelyik gyermeke törvénytelen eszközökkel igyekezett megszerezni az ország egy része lelett a hatalmat.4 Ám eltekintve az említett, kirívóan jogellenes esetektől is, a hatalommegosztás folyamata állandó vitákkal, nézeteltérésekkel járt együtt, melyek elsősorban az apák és fiúk viszonyát érintették.74 75 76 77 78 A divisio regni gyakorlata végül a 10. század elején, a szász dinasztia hatalomra kerülése után szűnt meg, mikor is a birodalom egységére hivatkozva általánosságban tilalmazták;6 így a Karoling-kor lehanyatlása után a divisio regni Bibliából örökölt értelmezése újabb jelentéselemmel bővült: a bibliai szentencia ettől kezdve a széthúzás, az uralkodóházon belüli szembenállás, az országban uralkodó kaotikus állapotok szinonimájává vált. E minőségében még IV. Károly híres német aranybullájának praeambulumában is szerepel.8 Bár a bibliai helyet nem idézi, mégis okkal gyanítható, hogy a krónika 88. fejezete is alapvetően két szempontból értelmezte a divisio regni fogalmát. Az egyik a királyi hercegség létrejöttét érinti. Úgy tűnik azonban, hogy a hatalom elvi — gazdasági és territoriális — megosztása csak az egyik szempont volt a királyok és hercegek trónharcainak megítélésében. A két fivér egymáshoz való viszonya, a király kérése, ígérete, a trónöröklésről szóló bejegyzés arra utal, hogy az Andrást és Bélát megrovó krónikást legalább ugyanannyira érdekelte a discordia, a rokonok közötti ellentét és torzsalkodás kialakulása, tehát a konfliktusok maguk, és azok az emberek, elsősorban rokonok, akik szembe kerültek egymással. A dukátus történetét fenntartó elbeszélő források tehát elsősorban a konfliktusokban résztvevők egymáshoz való viszonyáról árulkodnak, és ennek a viszonynak a változását mutatják be. Sokatmondó e tekintetben a fent említett 88. krónikafejezetben olvasható magna dilectio kifejezés. A dilectio a szó teológiai értelmében a caritas, az Isten és felebarátunk iránt érzett szeretet-foga- lom egyik formája, s egyben a hozzá vezető út egyik állomása.79 Már Alkuin is azt tanította, hogy a perfecta caritas az Isten és embertársunk iránt táplált érzelmek legfelsőbb foka. Leveleiből is az tűnik ki, hogy Krisztus nélkül nincs tökéletes szeretet.80 Arra, hogy a cartfas-fogalom a korabeli közgondolkodás része lehetett, és a családon belüli konfliktusok szempontjából döntő jelentőséget tulajdoníthattak neki, a Hartvik-legenda Karitas-jelenete szolgál bizonyítékul.81 A Hartvik-legenda 74 Gregorii Turonensis Historiarum libri decem, Lib. X. с. 22.: Chilpericus vero post patris funera thesaurus, qui in villa Branna- cum ferant congregati, accepit et ad Francos utiliores petiit ipsusque muneribus mollitus sibi subdidit. Et mox Parisius ingreditur sedemque Childeberthi regis occupat; sed non diu ei a hoc licuit possedere; nam coniuncti fratres eius eum exinde repulerunt, et sic inter se hii quattuor, id est Chariberthus, Gunthramnus, Chilpericus atque Sigiberthus, divisionem legitimam faciunt — MGHSRM1/1.152-153. 75 Kasten, В.-. Königssöhne und Königsherrschaft i. m. 11-13. 76 Lásd ehhez I. Henrik híres oklevelét.; Conradi I. Heinrici I. et Ottonis I. Diplomata. MGH Diplomata 1. 55-56. (nr. 20.), Eduard Hlawitschka: Zum Werden der Unteilbarkeit des mittealterlichen Deutschen Reiches. In: Stirps Regia. Forschungen zum Königtum und Führungsschichten im früheren Mittelalter. Ausgewählte Aufsätze. Festgabe zu seinem 60. Geburtstag. Hg. von Gertrud Thoma, Wolfgang Giere. Frankfurt a. M. 1988.247-259. 77 Pl. Reginonis abbatis Prumiensis chronicon cum continuatione Treverensi (ed. Friedrich Kurze) in MGH SRG in usum scholarum separatim editi 50.129., Thietmari Merseburgensis episcopi Chronicon (ed. Robert Holtzmann) in MGH SRG N. S. 9. VII. 488-490. 78 Die Goldene Bulle Kaisers Karl IV vom Jahre 1356 (ed. Wolfgang D. Fritz) in MGH Fontes Iuris Germanici Antiqui in usum scholarum separatim editi 11. Weimar 1972.44-45. 79 Vö. pl. Epp, V. Amicitia i. m. 37-42. 80 Caritas igitur, quam Deus praecepit, duplex esse debet: id est Dei et proximi — Alcuini sive Albini epistolae (ed. Ernst Dummler) in MGH Epp. 4. Berlin 1895.95. (nr. 51.). 81 quadam inclusa iuxta ecclesiam Sancti Salvatoris in Bucan Sumliu, nomine Karitas, cuius vite percelebris tunc temporis opinio ferebatur, revelatione sibi celitus facta, regi mandavit eos incassum niti, non posse sanctum regis transferri pignora, donec Salomon a carcerali absoluto custodia, libera intulgentia preberetur — Legenda Sancti Stephani regis maior et minor, atque legenda ab Hartvico episcopo conscripta (ed. Emma Bartoniek) in SRHII. 434. 37
