Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 1097-ben halt meg; mivel azonban ugyanezen forrásunk bátyja, a bizonyosan 1095-ben elhunyt László király44 halálát is erre az évre teszi,45 az időpontot 1095 tájára (bátrabbak esetében: 1095-re) indokolt módosítani. A Salamon ellenében folytatott harcok történetében mindössze két alkalommal bukkan fel Lampert herceg: 1073 karácsonya után Salamon udvarában — a magyar krónikás tudomása szerint — az a hír járta, hogy lengyel földre ment sereget hozni a király ellenében, s amikor a következő év elején Salamon döntő támadásra szánta el magát a hercegek ellen, Géza mindkét öccséhez, László mellett tehát Lamperthez is küldött segítséget kérő levelet.46 Ez utóbbi tudósítás hitelében nincs ok kételkedni, az előbbiében annál inkább, mindenesetre a belháború további fejleményeinek meglehetősen részletes leírásában már nem találkozunk Lamperttel. Azt pedig alighanem soha nem fogjuk megtudni, hogy valóban azonosítható-e a herceggel Kálmán király azon rokona, aki a Magyarországon átvonuló keresztesekkel vívott harcok során esett el 1096 nyarán.4 Bizonyosra vehető, hogy forrásaink szűkszavúsága Lampert herceget illetően legfeljebb részben tulajdonítható all. század forrásszegénységének, hiszen az alig egy nemzedékkel később, a 11-12. század fordulója körüli évtizedekben élt Álmos hercegről — Könyves Kálmán király öccséről — közel annyi ismeret áll a rendelkezésünkre, mint a forrásokban jóval gazdagabb korban született és 1241 -ben meghalt Kálmán hercegről, IV Béla öccséről.48 Az igazi ok nyilvánvalóan a politika: azokról a hercegekről alkothatunk valamelyest részletesebb képet magunknak, akik életében — akár valamely családtaggal folytatott viszály, akár valamely egyéb bel- vagy külpolitikai vonatkozású események következtében — a politika megjelent. A hercegnők esetében némiképp más a helyzet, de ez magától értetődik: miben nem mások a nők? Mindezek előrebocsátása után némileg meglepő, hogy a hercegek gyermekkorát illetően sem vagyunk teljesen tájékozatlanok, jóllehet azt nyilvánvalóan az eseménytelenségnek az a fajtája tehette boldoggá, mely biztosítja, hogy a gyermek legfeljebb megszületésének örvendetes ténye révén kerüljön azok látószögébe, akiknek írásait néhány száz év elteltével történeti forrásként használjuk. Azok az oklevelek ugyanakkor, amelyek a gyermek megszületéséről a királyi apának hírt hozó személy megju- talmazásának részleteit foglalják írásba,49 nem sok kétséget hagynak afelől, hogy a manapság divatozó apás szülések ritkaságszámba mehettek akkoriban. A megszületett gyermeket50 — akár fiúról, akár leányról lett légyen szó — dajka gondozta. AzÁrpád- korból közülük háromról maradtak ránk adatok, s egyikük — IV Lászlóé — bizonyosan huzamosabb időn keresztül és több gyermek mellett látta el feladatait; bizonyára elégedettek voltak vele a szülők.51 44 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 141. (SRH 1.420.), vö. Wertner M.: Az Árpádok családi történetei, m. 190. 45 Annales Posonienses, ad a. 1097 (ed. Emericus Madzsar) in SRH 1.126. 46 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, cc. 114., 117. (SRH 1.380., 385.). 47 Albertus Aquensis canonicus: Historia Hierosolymitana, I. 29. (Cat. font. I. 40.). — Nem meglepő tehát, hogy a vélemények meglehetősen nagy szóródást mutatnak a kérdéssel kapcsolatosan. Wertner határozottan azonosítja a két személyt (Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 175-176.), Borosy András és Veszprémy László nem említi Lampert nevét az eset kapcsán (Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. Hadtörténelmi Közlemények 109. [1996: 1.] 19. és Veszprémy László-. Magyarország és az első keresztes hadjárat. Aacheni Albert tanúsága. Hadtörténelmi Közlemények 118. [2005] 510.), Kádár Tamás „elképzelhető "-nek ítéli az azonosítás helyes voltát (Kádár Tamás: Az Árpád-házi uralkodók és az országlásuk idején hercegi címmel tartományi különhatalmat gyakorolt külhoni, fejedelmi származású előkelők, valamint azok családtagjainak elhalálozási és temetkezési adatai 999-1301 között. Fons 19. [2012] 74-75.). 48 Összefoglalóan lásd Kanyó Géza: Kálmán herceg (1208-1241). Katholikus Szemle 9. (1895) 250-267., 414—445. 49 1240: HOV1II.421., 1262: ÁÚO Vili. 33., 1263: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV Collegit et digessit T[adija] Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. (a továbbiakban: CDCr) V 264., vö. még 1267: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud. et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) VII/3.60-61. 50 A magyar középkor uralkodó családjainak gyermekeit illetően összefoglalóan lásd Csukovits Enikő: Királyi gyermekek - gyermek királyok. Budapest 1993. 51 A dajkákra részletesen lásd Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 108-110. 14
