Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Pálosfalvi Tamás A SZENTSZÁVAI HERCEGEK Magyarország on * Az alábbiakban egy olyan hercegi családról lesz szó, mely nem származott királyi dinasztiából, és nem is valamely felsőbb — császári vagy királyi — hatalomnak köszönhette rangemelését. Nem a szó nyugat-európai értelmében vett hercegségről fogunk tehát értekezni, hanem egy tipikus balkáni képződményről, amely a Magyar Királyságban kivételnek, és talán már a kortársak szemében is különlegességnek számított. Annyiban bizonyosan, hogy amíg más késő középkori magyarországi hercegek — jelesül Corvin János és Újlaki Lőrinc* 1 — esetében alighanem mindenki tisztában volt azzal, honnan származik hercegi címük, és milyen területhez kapcsolódik, elenyésző lehetett azon kortársak száma, akik, a szentszávai herceg közvetlen környezetén kívül, mondjuk 1500 táján, meg tudták volna mondani, honnan ered a cím és mióta viselik. Mindez nem jelenti azt, hogy a szentszávai hercegek története — előbb Magyarország határain kívül, majd azokon belül — teljesen terra incognita volna. Éppen ellenkezőleg: a balkáni történelem páratlan ismerője, Thallóczy Lajos több tanulmányban tárgyalta a Kosaca család történetét, és külön írást szentelt magyarországi megtelepedésüknek és ottani tevékenységüknek, továbbá több fontos dokumentumot is publikált.2 A szerb történész, Sima Cirkovic monográfiában foglalkozott a hercegi cím felvevője, Stefan Vukcic Kosaca (a továbbiakban: Vukcic István) életével és korával,3 az ugyancsak szerb Veljan (Trpkovic) Atanasovski pedig Hercegovina és a szentszávai hercegek 1466 utáni történetét dolgozta fel példás alapossággal.4 Nagyon sokat ma sem tudunk hozzátenni az ő eredményeikhez; tekintettel azonban arra, hogy Thallóczy vonatkozó tanulmányait ma már a legszűkebb szakmai közönségen kívül alig használja valaki, Cirkovic és Atanasovski munkái pedig, a szerb történetírás más fontos darabjaihoz hasonlóan, a mai napig kívül maradtak a magyar történészek többségének érdeklődési körén,5 semmiképp nem lesz haszontalan a hercegekre vonatkozó ismereteink rövid összefoglalása. * Kutatásaimat az OTKA (K 100 749.) támogatta. 1 Rájuk lásd Neumann Tibor tanulmányát jelen kötetben. 2 Ezek összegyűjtve is megjelentek, lásd Thallóczy Lajos: Bosnyák és szerb élet- s nemzedékrajzi tanulmányok. Budapest 1909. 93-259. A dokumentumokat lásd ugyanezen kötet okleveles függelékében. 3 Sima Cirkovic: Herceg Stefan Vukcic Kosaca i njegovo dóba. Beograd 1964. 4 Veljan Atanasovski: Pad Hercegovine. Beograd, (1979). 5 Vö. Engel Pál: A török-magyar háborúk első évei (1389-1392). In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta Csukovits Enikő. Budapest 2003.555. 113
