Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON I. Bosznia, ahová a leendő szentszávai hercegek történetének gyökerei nyúlnak, a (kelet-európai) középkor korábbi századaiban (a 11-13. században) többnyire hatalmasabb szomszédai — Bizánc, a Magyar Királyság, Szerbia — függésében élt; ez a helyzet később is csak annyiban változott, hogy a meggyengülő politikai formációk (főképpen Bizánc és Szerbia) helyét más államok, így mindenekelőtt Velence és az Oszmán Birodalom vették át.6 7 Bár Horvátország elfoglalása után a magyar királyok igyekeztek befolyásukat a szomszédos Bosznia fölé is kiterjeszteni/ mint Engel Pál találóan megállapította, „Bosznia a nála sokkal hatalmasabb északi szomszéd, Magyarország számára [... ] többnyire csak másodrendű szerepet játszott [...]. Hiba lenne azt állítani, hogy Bosznia az egész középkor folyamán a magyar korona vazallus országa lett volna. Azt, hogy mikor és milyen mértékben beszélhetünk a bosnyák uralkodók Magyarországtól való függéséről, csak körültekintő vizsgálatok dönthetik el".8 9 A magyar-bosnyák kapcsolatok szempontjából talán legfontosabb időszak 1377-ben kezdődött, amikor Tvrtko bosnyák bán Bosznia és Szerbia királyává koronáztatta magát, és hatalmát igyekezett kiterjeszteni nemcsak a felbomló szerb állam maradékaira, hanem nyugat felé, Horvátország és Dalmácia irányában is.4 Törekvései ugyan I. Lajos magyar király haláláig sikertelenek maradtak, az 1382 után kezdődő magyar politikai válságot kihasználva azonban jelentős mértékben sikerült növelnie befolyását a Magyar Királyság rovására. Halála (1391) után ugyanakkor még be sem fejezett műve azonnal bomlásnak indult. Ennek okai összetettek, a legfontosabb minden bizonnyal az volt, hogy — részben a földrajzi széttagoltság, részben az ehhez szükséges politikai hagyomány hiánya miatt — a bosnyák állam nem rendelkezett olyan központi struktúrával, mint például a Magyar Királyság: vajda címet viselő főurai gyakorlatilag függetlenül kormányozták a nekik alávetett területeket, és ennek megfelelően önálló külpolitikát folytattak, alkalmasint a saját királyuk és egymás ellen is.10 Ennek magyar szempontból az adott különös jelentőséget, hogy az első rigómezei (1389) és a nikápolyi csata (1396) után állandósult az oszmán katonai jelenlét a Balkánon, ami kockázatos, de csábító lehetőséggé tette bevonásukat a helyi hatalmak konfliktusaiba. Az önálló politikai tényezőnek számító bosnyák vajdák közül számunkra talán a legismertebb Hrvoje Vukcic (a magyar történetírásban használt nevén: Hervoja), aki Stefan Ostojic (magyarul: Ostoja István)11 király uralkodása idején gyakorlatilag egész Boszniát kormányozta, Nápolyi László legfontosabb párthíveként kiterjesztette a befolyását Dalmáciára, és felvette a „Spalato hercege” címet.12 Hervoja hatalmát ugyan Zsigmond 1408-ra kemény harcok árán megtörte, a herceg meghódolása azonban átmenetinek bizonyult, és 1415-ben immár oszmán segédcsapatok közreműködésével mért vereséget egy Boszniába törő magyar seregre.13 6 Bosznia korai történetére lásd John V. A. Finejr: The Late Medieval Balkans. A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor 1994. 17-21., 143-149., 275-285. 7 Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Budapest 1994.123. 8 EngelPái.A 14-15. századi bosnyák-magyar kapcsolatok kérdéséhez. In: Uő: Honor, vár, ispánság i. m. 494-495. 9 Fine, J. V.A.: Late Medieval Balkans i. m. 392-398., Constantin Jirecek: Geschichte der Serben. Zweiter Band. Erste Hälfte. (1371-1537). Gotha 1918. 113-114. — Trvrko koronázására és annak körülményeire lásd Sima Cirkovic: Istorija srednjovekovne bosanske drzave. Beograd 1964. 135-137. A bosnyák-magyar kapcsolatokra Nagy Lajos halála után: uo. 151. skk., 160. skk. 10 Bosznia 1391 utáni történetére lásd Cirkovic, SIstorija srednjovekovne i. m. 169. skk., Fine,). V.A.: Late Medieval Balkans i. m. 453-488., a széttagoltság okaira és megjelenési formáira: uo. 453-457. 11 I. Tvrtko koronázásától fogva valamennyi bosnyák király használta az István nevet, így kapcsolódva a szerb uralkodói hagyományhoz, vö. Cirkovic, S.: Istorija srednjovekovne i. m. 137. 12 Uo. 200., vö. még Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Budapest 1984.110-111. 13 Hervoja és Magyarország kapcsolatára lásd EngelP: Bosnyák-magyar kapcsolatok i. m. 502-506., Thallóczy Lajos-. Jajcza (bánság, vár 114
