Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON megkoronázása esetében. Ugyanez feltételezhető a későbbi II. István valamikor 1105 előtt történt koronázásával6 7 kapcsolatosan szintén, miként talán ez lehetett az oka annak is, hogy III. Béla 1184-ben megkoronáztatta legidősebb fiát, Imre herceget. A későbbi IV Béla 1214. évi megkoronázása ezzel szemben bizonyosan apja, II. András akarata ellenére történt,8 az eset értelmezését azonban alaposan megnehezíti, hogy a legcsekélyebb információ sem áll a rendelkezésünkre arról, mi módon lehetett mégis rávenni a királyt fia megkoronázására. A koronázáskor Béla herceg mindössze 8 éves lehetett,9 így személyes hatalmi ambíciói aligha magyarázzák megkoronázásának kikényszerítését. Indokoltan feltételezhető tehát, hogy valójában a II. András uralmával elégedetlen előkelők lehettek azok, akik a herceget előtérbe tolva próbáltak meg számukra kedvező fordulatot adni a politikai viszonyoknak. (Ez a magyarázat annál is inkább elfogadhatónak ítélhető, mert számos más példáját ismerjük annak, hogy az effajta érdekérvényesítési technika egészen a 13. század utolsó harmadáig jelen volt a magyar előkelők politikai eszköztárában a királyi hatalom nyomasztó hatalmi túlsúlyának évszázadaiban.) Végezetül IV Béla is megkoronáztatta még gyermekkorú fiát, a későbbi V Istvánt, minden bizonnyal 1245-ben.10 Felmerült ugyan a gyanú, hogy ez esetben is az apa akarata ellenére kikényszerített koronázásról lenne szó,11 ez azonban meglehetősen valószínűtlen, hiszen a tatárjárás utáni időszakban IV Béla kormányzatát éppen a szembetűnő stabilitás jellemzi egészen az 1260-as évek elejéig,12 s még csak nyomokban sem fedezhető lel ezen időszakban olyan érdekcsoport az országban, mely a hatesztendős István herceg13 megkoronázása révén juttatta volna kifejezésre elégedetlenségét az uralkodóval vagy annak politikájával szemben. Tény azonban, hogy nehéz magyarázatot találni IV Béla ezen döntésére. Az idő szerint István herceg volt az egyetlen szóba jöhető trónörökös — öccse, Béla herceg csak 1249-1250 táján született14 15 —, így nem volt szükség arra, hogy az apa a koronázással erősítse meg az elsőszülött fiút az őt egyébként is megillető jogban. Talán nem teljesen alaptalan ugyanakkor annak felvetése, hogy István herceg megkoronázása a tatárjárás idején az országból kivonult kunokkal16 való kapcsolat rendezésének előkészületeit szolgálta. Közismert ugyanis, hogy a kunokkal való megbékélés záloga az volt, hogy István herceg feleségül vett egy előkelő kun leányt.16 A házasságkötés időpontját illetően azonban forrásaink ellentmondanak egymásnak. IV Béla egy IV Ince pápához írt — a legvalószínűbben 1247-re datálható — levele alapján ítélve a házasság megkö6 Ez utóbbi esetre lásd Kristó Gyula-. A feudális széttagolódás Magyarországon. Budapest 1979.33. 7 Gaufredus de Bruil: Chronicon, Lib. I. c. 65. (ed. Oswaldus Holder-Egger) in Monumenta Germaniae Historica. Scriptores XXVI. Hannoverae 1882.202. — Imre herceg második, vélhetően 1192. évi koronázására lásd Zsoldos Attila: Bihar megye korai története. In: Nagyvárad és Bihar a korai középkorban. [Szerk. Zsoldos Attila] Nagyvárad 2014.172-174. 8 (1214): II. András egy III. Ince pápához intézett, keltezetlen — általános vélemény szerint 1214-ben kelt — levelében arra kérte a pápát, hogy „omnes conspiratores et infidelitatis machinatores, qui [... ] filium nostrum nobis viventibus et nolentibus in regem sibi preficere vel coronare attemptaverint, tam clericos, quam laicos sententia excommunicationis percutiatis" — Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum edita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Theiner I—II. Romae 1859-1860. (a továbbiakban: VMHH) 1.2. 9 WertnerM.-. Az Árpádok családi tört. i. m. 456-457. 10 IV Béla 1246. jan. 10-én kiadott oklevelében utal fia koronázására: „cum igitur in medio regni nostri Albae coronato per divinam clementiam charissimo filio nostro Stephano rege et duce totius Sclavoniae pro tribunali sederemus’ — Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I—II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) II. 149. 11 Vö. Kristó GyA feudális széttagolódás i. m. 35-36. (Imre herceg 1184. évi koronázásáról is így vélekedvén). 12 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár-Monográfiák 1.) Budapest 1993.11-15. 13 Wertner M.: Az Árpádok családi tört. i. m. 498. 14 Zsoldos Attila-. Miklós országbíró. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor, Rácz György. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 40. - Analecta Mediaevalia III.) Budapest-Piliscsaba 2009.527-529. 15 Rogerii Carmen miserabile, cc. 24-26. (ed. Ladislaus Juhász) in SRHII. 566-568. 16 IV. Béla egy 1255. évi oklevele tesz említést „Zeyhanus karissimus cognatus noster dux Cumanorum"-ról (Hazai okmánytár I- VIII. Kiadják Nagy Imre, Paurlván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Budapest 1865-1891. [a továbbiakban: HO] VIII. 62.), akit István herceg feleségének, Erzsébetnek az apjaként azonosít legújabban pl. Szűcs Jenő (Szűcs J.-. Az utolsó Árpádok i. m. 18.). 10
