Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON járt legalább öt megye ispánsága (Valkó, Bodrog, Szerém, Baranya és Bács), amelyek közül Lőrinc herceg most kénytelen volt Bácsot és Baranyát a kalocsa-bácsi érseknek és a pécsi püspöknek átadni, míg a többi megye hamarosan a király és Corvin, illetve a déli határvédelem új csúcs-tisztviselője, az 1479-től az „Alsó-Részek főkapitánya'' címet is viselő temesi ispán kezére került.75 A tisztség következésképpen Lőrinc herceg kezében egy számottevő tartalom nélküli címmé halványodott, hiszen a régi macsói bánság Száván túli része már oszmán hódoltsági terület volt.'6 Nem véletlen, hogy Lőrinctől egyetlen olyan oklevelet ismerünk, amelyet báni ügyben bocsátott ki, azt is 1477-ből,'7 és az átalakítás után kelt oklevelei mind magánügyben keltek. Magát ettől kezdve (boszniai) hercegnek (dux Bosne/ Bosnensis) és macsói bánnak címezte.78 Nem veszítette el ugyanakkor a családi birtokokat, amelyek révén az egyre gazdagodó Corvin és a Szapolyaiak mögött még mindig az ország harmadik legvagyonosabb főura volt.'9 Ez természetesen beleszólást biztosított számára az ország irányításába, Mátyás — noha a korszak legfontosabb történetírója, Antonio Bonfini szerint bensőséges kapcsolatban állt Lőrinccel, aki ráadásul keresztfia volt80 — mégis mellőzte szolgálatait, nem kapott bárói tisztségeket. A hódító király 1490. áprilisi halála után viszont a pártválasztásban nem volt szerencséje: előbb Corvin János trónigényét támogatta, és így a vesztes oldalon vett részt az 1490. júliusi csontmezei csatában. Corvinnal ellentétben ráadásul nem hódolt be az új uralkodónak, hanem birtokaira vonulva — Ulászló szempontjából jóindulatúnak aligha tekinthető — várakozó álláspontra helyezkedett: a királykoronázáson sem vett részt, sőt, hamarosan egy másik trónkövetelő, Habsburg Miksa római király felé tájékozódott.81 Az elkövetkező években fő szövetségese, Szapolyai István nádor oldalán rendre II. Ulászlóval és kormányával szemben foglalt állást, nem titkoltan ellenzéki szerepkörben.82 A királyi udvar először úgy reagált Újlaki tevékenységére, hogy megszüntették a már amúgy is súlytalan macsói bánságot. 1492 tavaszán még megtaláljuk Újlakit mint e tisztség betöltőjét a méltóságsorokban, ezt követően soha többé.83 Más kérdés, hogy a herceg továbbra is használta a címet, és a Délvidéken regionális politikai tényezőként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ott a királyi udvar ne tudja teljes mértékben érvényesíteni befolyását.84 Mikor 1493-1494-ben az ország belpolitikai állapotai zűrzavarossá kezdtek válni — köszönhetően II. Ulászló konszolidációs törekvéseinek, valamint a pozícióját féltő s Szapolyai nádor, illetve Lőrinc herceg vezette főúri liga tevékenységének — az uralkodó, hogy a kedélyeket lecsillapítsa, török elleni háborút szervezett 75 Kuhinyi .А.: Л megyésispánságok 1. m. 169. 76 Kuhinyi, A.: Die Frage i. m. 383. — Itt kell megjegyeznem, hogy Szerém megye 1478 utáni kormányzatáról alig maradt fenn forrás, így további kutatást igényel, hogy annak élén egy ideig még nem maradt-e meg Újlaki. Mindenesetre 1494-ben a temesi ispán főkapitány, Kinizsi Pál volt a szerémi ispán, aki Valkó élén is állt ekkor, lásd Neumann T: A gróf és a herceg i. m. 407. — Valkó élén ugyanakkor az 1480-as években a király, illetve Corvin János emberei álltak, és Szerém esetében is gyanítható, hogy Cseröggel együtt az ispánságot is megkapta Corvin, lásd Kuhinyi A.: Megyésispánságok i. m. 171 -173. 77 Fedeles T.: A király és a lázadó herceg i. m. 139. 78 A boszniai jelzőt a herceg nem mindig alkalmazta, így nevének egyik gyakran használt formája, a „ Laurentius dux de Wylak" félreérthető : természetesen nem újlaki hercegről, hanem Újlaki Lőrinc (boszniai) hercegről van szó, vő. Fedeles T.: Dux Laurentius i. m. 43-44. 79 Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században. In: Vő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta Csukovits Enikő. Budapest 2003.52. 80 Fedeles T: Dux Laurentius i. m. 42-43. 81 Újlaki politikai tevékenységére lásd Fedeles T.: A király és a lázadó herceg i. m. 18-31. 82 Uo., valamint Neumann T: A gróf és a herceg i. m. 405-407. 83 DRMH IV 52., DF 269 459. (mindkettő az 1492. tavaszi állapotokat tükrözi). — Az ezt követő első méltóságsor 1493. júl. 26- ról maradt fenn, amelyben a macsói bánság már nem szerepel, lásd Magyar-zsidó oklevéltár I. 1092-1539. Szerk. Friss Ármin. Budapest 1903.235-236. (DF 240 766.). 84 Fedeles 71:Akirályésalázadóhercegi.m. 140. 107
