Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 1494 őszére. A hadjárat októberben meg is indult, de a tőparancsnok, a nádorral jó kapcsolatokat ápoló Kinizsi Pál országbíró és temesi ispán váratlan halálával a király kihasználta az így támadt hatalmi űrt: az állítólag Szendrőt ostromolni készülő hadseregét Újlaki Lőrinc várai ellen fordította.85 1495 márciusáig Újlaki minden délvidéki erőssége királyi kézre került, sőt már a dunántúliak közül is több. A herceg kénytelen volt felkeresni a Pécsett időző II. Ulászlót és behódolni. A királytól kegyelmet kapott ugyan, de birtokait még évekig nem kapta vissza.86 Az uralkodó ezen átmeneti időszakban az Újlak körül fekvő uradalmakból új határvédelmi szervezetet alakított ki, amelyet újlaki bánságnak neveztek. A hercegnek szégyenszemre be kellett érnie egy kétezer forintos évjáradékkal, amelyet ráadásul aligha kapott meg teljes egészében.8 A vereség és a birtokelkobzás jól láthatóan véget vetett Újlaki önálló politikai ambícióinak. 1498- tól ugyan birtokai zömét visszakapta és gyakran részt vett a tágabb királyi tanács ülésein, bárói tisztséget hosszú ideig nem kapott.88 Behódolását követően hamarosan felhagyott addig önkényesen viselt macsói báni címének használatával.89 Az uralkodóval való kapcsolatának rendeződését jól mutatja ugyanakkor, hogy 1503-ban Ulászló leánya, Anna hercegnő egyik keresztapja lett.90 Meglepő módon évekkel később, 1510 és 1513 között egy olyan tisztségben találjuk, amelynek betöltésére ugyan birtokai elhelyezkedése miatt alkalmas személynek tűnhetett, de amelybe inkább nemesi előkelőket volt szokás kinevezni, és nem egy herceget: nándorfehérvári bán lett. A bánság átvétele ugyanakkor jól illeszkedett II. Ulászló azon régi törekvéséhez, amellyel a boszniai és szerbiai határszakasz védelmének terhét részben a hercegre kívánta hárítani. Ennek legszembetűnőbb jeleként az újlaki bánság azt követően sem enyészett el, hogy Lőrinc 1498-ban visszakapta a névadó szerémségi várost: most már azonban nem a király, hanem ő volt az, aki a Szerémség védelméért felelős tisztségviselőket kinevezhette.91 Ulászlótól végül ígéretet kapott arra, hogy ő lehet a következő országbíró. A hivatal élére 1518-ban, Szentgyörgyi Péter gróf halálát követően II. Lajos ki is nevezte, és élete végéig viselte a nagy presztízst biztosító, de politikai hatalommal alig járó tisztséget. 1524 kora nyarán halt meg,92 fiúörökös nélkül, így Corvin Jánoshoz hasonlóan ő sem tudott hercegi dinasztiát alapítani. Újlaki Lőrinc hercegi rangjának érdekes utóélete mutatható ki a 17. század végi, törökellenes visszafoglaló háborúk idején. I. Lipót 1697-ben a hadjáratokban résztvevő és azt anyagilag is támogató Odescalchi Livius birodalmi hercegnek adományozta azt a szerémségi hercegséget, amelyet egykor Újlaki Lőrinc, Miklós bosnyák király fia birtokolt. Az erről intézkedő diplomáról már Schiller Bódog kimutatta, hogy megszövegezésénél tudatosan nem vették figyelembe azt a tényt, hogy Újlaki sosem viselt ilyen címet. Livius halála után azonban unokaöccse a szerémi birtokokat már a hercegség említése nélkül örökölte meg. Végül 1751-ben, mikor a család harmadik 85 Az ország ekkori belpolitikai helyzetére lásd Neumann T.: A gróf és a herceg i. m. passim. 86 Az Újlaki és szövetségesei elleni háború eseményeire lásd Fedeles T: A király és a lázadó herceg i. m. passim. 87 Neumann T: A gróf és a herceg i. m. 409. - 1495-ben Vas megye adójából 540, Zaláéból 75, Somogyéból 297 forintot utaltak ki a hercegnek kétezer forintos évjáradéka fejében: Johann Christian von Engel: Geschichte des ungarischen Reiches und seiner Nebenländer. 1. Band. Halle, 1797.155,162, 165. 88 Fedeles T: Dux Laurentius i. m. 45-46. 89 A báni dm a lázadás után csak egy, ünnepélyes formában kiállított oklevelében található meg, amely 1496. jún. 30-án kelt (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien [=HHStA], Urkundenabteilung, Familienurkunden, Erdődy D 10180a. Vö. Fedeles T: A király és a lázadó herceg i. m. 140.). Kilenc nappal korábban, 1496. jún. 21-én ugyanakkor nem használja a báni címet (DL 95 428.), igaz, utóbbi oklevél nem privilégiális. 90 Fedeles X: A király és a lázadó herceg i.m. 139-141, Uő: Dux Laurentius i. m. 46. 91 Az újlaki bánokat lásd C. Tóth Norbert-Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosjalvi Tamás: Magyarország világi archontológiája 1458-1526.1. Főpapok és bárók (Magyar Történelmi Emlékek, Adattárak). Budapest 2016.155. 92 Uo. 89. Vö. Fedeles T.: Dux Laurentius i. m. 46-47. 108
