Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON hozzájárult Ottó és Eufémia birtokadományaihoz.222 223 Az oklevél kapcsán utalni kell rá, hogy Vratiszláv maga is bővítette a monostornak tett adományok sorát. A hradistei kolostor alapítólevelével kapcsolatban már Kumorovitz L. Bernát telhívta a figyelmet Péter comes 1067. évi oklevele és a hradistei kolostor alapítólevele közötti hasonlóságra,222 ami alapján a hradistei alapítólevelet a magánoklevelek közé sorolhatnánk. Lényeges körülmény azonban, hogy úgy tűnik: a prágai fejedelmek jogot formáltak arra, hogy a morvaországi rokonaik országában létrejött magánalapításokhoz uralkodóként járuljanak hozzá, mintha csak 11. századi íőemberekről lenne szó.224 A prágai fejedelmek hozzájárulási joga a birtokadományokhoz legalábbis elgondolkodtató a tekintetben, hogy meddig terjedtek az olmützi fejedelmek ilyen jogkörei. A morvaországi Premyslidák másik ismert birtokadománya a trebici bencés kolostort érintette, melyet Ulrik és Litold alapított 1100 körül. Az alapítólevelet egyedül Kozma krónikájának egy kéziratából ismerjük.225 A dokumentum szövegéről már a Prágai Kozma krónikájának kritikai szövegkiadását jegyző Bertold Bretholz megjegyezte, hogy formuláiban szinte azonos a hradistei monostor alapítólevelével,226 ami ismét arra int, hogy — megfogadva Kumorovitz L. Bernát útmutatását — a trebici alapítólevelet is az uralkodók okleveleit utánozni kívánó magánoklevelek közé soroljuk. Feltűnő, hogy ebben az esetben nem találkozunk a prágai fejedelmek megerősítésével. Ennek oka — talán — abban rejlik, hogy miként az alapítólevél ismert textusa is fogalmaz, Litold és Ulrik II. Bretiszláv halála után térhettek csak vissza korábban elvett birtokaikba, s II. Bozsivoj uralma alatt alapíthatták a kolostort, aki azonban 1103-ig a lengyel trónt próbálta megszerezni, így elképzelhető, hogy nem tudott foglalkozni brünni és znojmói rokonaival. IV Elérkezvén az összefoglaláshoz, visszatérvén arra a kérdésre, hogy mi volt a dukátus, a következők állapíthatók meg. Az Árpádok által működtetett 11. századi hatalommegosztási rendszer nem tekinthető sem állam- fejlődési modellnek, sem puszta dinasztikus örökjogi vagy családjogi problémának. Az előbbi sajátos módon a cseh történelem forrásadottságaira és történetírói hagyományára épülő elméleteket kívánt adaptálni a magyar viszonyokra, a másik pedig a bécsi kongresszus korának viszonyait vetítette vissza a középkor évszázadaira. Az államfejlődés vizsgálata helyett érdemesebb az elsősorban elbeszélő forrásokban fellelhető korabeli jog- és rendfelfogásból kiindulnunk, s ebben elhelyezni a dukátus történetét. E rend alapját elsősorban a szabadok közötti viszonyrendszer jelentette, mely az esküvel megerősített barátságon 222 Rogante itaque Ottone nostro videlicet fratre carissimo proprioque germano Moraviae provincie principe, nos, ut eius qua min honore Christi et beati protomartiris Stephani erexerat, dedicationi interessemus ecclesie in suburbio Olomuciensis civitatis, consensum prebuimus, ibique cum summa fraternitatis diligentia honorifice suspecti et habiti sumus. Unde eiusa annuentes percibus per hanc, quam a Deo nobis provectiorus etetis et dignitatis hereditarie datam possidemus potestatem, dominii nostro decreto confirmationem abbatie in iam prefata ecclesia, quam ut diximus ipse tam proprio pro remedio anime, quam coniugis sue dilecte Euffemie nominate construxerat, rebusque optime ex propriis ditaverat, statuimus — CDM 1.164-165. (nr. 183.). 223 Kumorovitz L. Bernát-. A középkori „magánjogi" írásbeliség első korszaka, XI-XII. század. Századok 97. (1963) 3-4. (lásd még: 16. sz. jegyz.). 224 Hasonló hozzájárulást találunk más, részben későbbi hamisítványokban áthagyományozódott oklevelekben is, pl. CDB1.351 — 352. (nr. 378.), ahol 1. Bretiszlávnak kellett hozzájárulnia egy magánadományozó aktusához. 225 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Anhang IV. - MGH SRG N. S. 2.257-261. 226 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Anhang IV - MGH SRG N. S. 2. 257.1. és 2. sz. jegyz. illetve vö. az oklevél szövegére vonatkozó régebbi irodalmat ugyanott). 56
