Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON előrelépést tett a magyar tudományosság a krónikakompozíció szövege vizsgálatának terén/2 s csak remélni lehet, hogy a jövőben újabb filológiai kutatások fogják az egyes részkérdéseket jobban megvilágítani. A tág értelemben vett grammatikai szempontú kutatás mellett van azonban egy más — attól nyilván nem függetleníthető, mégis új eredményekkel kecsegtető — megközelítési mód a krónikaszövegek értelmezéséhez. Az európai középkorkutatás az elmúlt néhány évtizedben nagyon komoly előrelépést tett az elbeszélő források és a politikai konfliktusok kutatása terén, s ennek során a tisztán szövegkritikai vizsgálatok mellett egyre hangsúlyozottabban fordult a kutatói érdeklődés a történetek szimbolikus értelmezése felé. Közismert, hogy a középkor elbeszélő forrásaiban olvasható történeteket a romantikus, historizáló és pozitivista történetírás szinte szó szerint értelmezte, s belőlük rekonstruálta a nemzeti történelem középkori évszázadainak fő eseményeit. A 20. század történetírói áramlatai a Walther Dilthey (1833-1911) fémjelezte szellemtörténet megjelenésétől kezdve megpróbálták dekonstruálni, és új szempontok szerint újraértelmezni a kútfők mondanivalóját. E tekintetben a második világháború után megjelent és a múlt század hatvanas éveitől divatba jött posztmodern iskola jutott a legmesszebbre. A „new philology ’-nak nevezett módszertani irányzat segítségével, mely a szövegeket önmagukban, történeti kontextusukat mellőzve vizsgálta, a posztmodern metodológiát érvényesítő kutatóknak sikerült gyakorlatilag atomjaira robbantaniuk az elbeszélő források történeteit, kivonva belőlük a történelmet, lehámozva róluk társadalomtörténeti kontextusukat, a szövegeket egyszerű, önmagukban is létező nyelvi-strukturális képződményeknek tekintve.- ’' A medievisztikai kutatások számára haszontalan, szélsőségesen destruktív, sehova nem vezető irányzatoktól függetlenül születtek új, a források értelmezését valóban új és konstruktív módszerek segítségével elemző módszertani újítások is: a háború utáni történészgenerációkra is komoly hatást kifejtő francia Anna- les-iskola, mely — közismerten — hosszú kifutásukban vizsgálta a társadalomtörténeti struktúrákat, a struktúrák változását a források segítségével mutatva ki. A háború utáni nyugat-német medievisztikai iskolák pedig Helmut Beumanntól fogva a narratív kútfők szerzőinek történelemszemléletét állították vizsgálódásuk középpontjába.''4 A 20. század kilencvenes évei elejétől kezdve Gerd AlthofF — idővel pedig az általa vezetett, úgynevezett münsteri iskola több tagja is — olyan új szemléletű tanulmányokkal jelentkezett, melyek egyfelől a kontinentális történettudományban már a 20. század elejétől meginduló társadalomtörténet-kutatás eredményeit hasznosították, másfelől pedig a szövegekben kimutatható szimbolikus kommunikációt tették a vizsgálat alapjává. Mindennek a jelen téma szempont- 52 53 54 52 Gerics József. Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22.) Budapest 1962., Johannes de Thurocz Chronica Hungarorum II. Commentarii I—II. Composuit Elemér Mályusz adjuvante Julio Kristó. Budapest 1988., Kristó Gy.: A történeti irodalom Magyarországon i. m. 8-22, Veszprémy Ldszló-Szovák Kornél: Krónikák, Legendák, Intelmek. Utószó. SRHII. 750-761, Szovák Kornél in: Képes Krónika i. m. 239-254, Thoroczkay Gábor: A magyar krónikairodalom kezdetei. In: Aktualitások a magyar középkorkutatásban. Szerk. Font Márta, Fedeles Tamás, Kiss Gergely. Pécs 2010.23-34, Szőcs Tibor: A14. századi krónikaszerkesztmény és 11. századi okleveleink. Fons 14. (2007: 1.). 59-95, Veszprémy László: Korhűség és forrásérték a magyar Krónika egyes fejezeteiben. In: Arcana tabularii I—II. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére II. Szerk. Bárány Attila, Dreska Gábor, Szovák Kornél. Budapest-Debrecen 2014. II. 809-824. 53 A jelen tanulmánynak nem lehet célja, hogy részletesen mutassa be a posztmodern és egyéb irányzatokat. Nem túl vonzó, általános példaként lásd Gábriellé M. Spiegel: Tire Past as Text: The Theory and Practice ofMedieval Historiography. Baltimore 1997. 54 Ennek korábbi előképeihez lásd Helmut Beumann: Widukind von Korvei. Weimar 1950. 6-8, Uő: Die Historiographie des Mittelalters als Quelle für die Ideengeschichte des Königtums. Historische Zeitschrift 160. (1955) 449-488, 451- 453, Hans-Werner Goetz: Das Geschichtsbild Ottos von Freising. Ein Beitrag zur historischen Vorstellungswelt und zur Geschichte des 12. Jahrhunderts. (Beihefte zum Archiv für Kulturgeschichte 19.) Köln-Wien 1984. (különösen: 8-16.). A modern medievisztikai módszertani irányzatok összefoglalását lásd Uő: Moderne Mediävistik. Stand und Perspektiven der Mittelalterforschung. Darmstadt 1999. 33
