Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

tekintette. Ezzel Györffy szembehelyezkedett a magyar történetírásban korábban megfogalmazott teóriákkal, melyek szláv6 7 (rusz, cseh vagy lengyel), illetve germán eredetűnek tekintették a királyi hercegséget.

Györffy álláspontja szerint a királyi hercegség funkciója a határvédelem volt, és itt koncentrálódott az ország katonai és gazdasági erőforrásainak körülbelül egyharmada.8 Ami a dukátus területi kiterjedését illeti, Györffy szerint a királyi hercegség három nagyobb tömbből állott: az egyiknek Nyitra volt a központja, a másiknak Bihar, Szabolcs megye és a Nyírség, a harmadik pedig Krassóvár körül, Magyarország délvidékén jött létre.9 Ez utóbbi — szerinte — ugyancsak a dukátus határvédelmi jellegét erősíti, hiszen az 1071. évi, Bizánc elleni háborúban tett jó szolgálatokat.10 Mindemellett a dukátus több megye, így Nyitra, Hont, Zemplén, Nógrád, Ung, Borsova, Békés, Zaránd, Krassó, Szerém területét foglalta magába.11

Györffy elméletével szemben Kristó Gyula jelentkezett új elképzelésekkel a múlt század hetvenes éveiben. Szerinte all. századi királyi hercegség nem két alapszerkezetből állott, hanem egyetlen területi egységet jelölt.12 13 A dukátus nem vezethető vissza továbbá a honfoglalás korára, azaz nem egyidős a magyar államszervezet születésével, hanem csak all. század negyvenes éveiben jött létre, és területihatalmi egységként Kálmán korában tűnt el.1 5 Míg Györffy a dukátusban határvédelmi területet látott, Kristó Gyula az Árpádok királyságának perifériális, szinte lakatlan, határ menti részeinek tekintette. E területek — szerinte — a magyar „feudális állam" megteremtése és 11. századi megerősödése során a „feudális hatalom" elől menekülő, szabad státuszú társadalmi elemek letelepedési helyévé váltak. A regnum, azaz a királyi hatalom azon igyekezett, hogy alávesse e szabad népelemeket, amiben a dukátus, illetve a hercegi hatalom játszott főszerepet. l4Ami a dukátus területi kiterjedését illeti, Kristó Gyula — ismét csak Györffy György nézeteivel szemben — úgy vélekedett, hogy a hercegség két részből állt, az egyik központja Nyitra, míg a másik Bihar lehetett.15 Mindemellett Kristó Gyula, cáfolva a korábbi, jellemzően háború előtti magyar historiográfia képviselőinek a nézeteit, nem tekintette dinasztikus ügynek a hercegség létrejöttét, hanem kialakulását és létezését általános társadalmi törvényszerűségekként értelmezte, továbbá a regnum és ducatus 11. század végi szembenállásában a különböző, a királyok és a hercegek között álló hatalmi csoportok szerepét hangsúlyozta ki.

A dukátust elsősorban államfejlődési kérdésként felfogó elméleteket megelőzően a történészek inkább a dinasztia története felől közelítettek a dukátus problémájához. Már Marczali Henrik is úgy

6 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt I—II. Budapest 1899.2 96-97., Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története I. Budapest 1908. 125., Sufflay Milán: Szláv párhuzamok a „Rex junior” czíméhez. Századok 43. (1909) 500., Domanovszky Sándor: Az Árpádok trónöröklési jogához. Századok 63. (1929) 37-52., Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Budapest 1916. 217., Karácsonyi János: A magyar nemzet áttérése a nyugati kereszténységre 997-1095. Nagyvá- rad-Oradea 1926.104., Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet 1-VI. Budapest 1939.1.258.

7 Mályusz Elemér: A patrimoniális királyság. Társadalomtudomány 1933.37-49., Deér József. Pogány magyarság, keresztény magyarság. Budapest 1993.2126-127.

8 Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől a vármegyéig i. m. 29.

9 Uo. 50-51.

10 Uo.

11 Uo.51.

12 Kristó Gyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Budapest 1974.46.

13 Kristó Gy.: A 11. századi hercegség i. m. 46. — Tegyük hozzá, Kristó Gyula annyi engedményt tett, hogy Koppány „dux" címe és III. Henrik 1042. évi hadjárata esetében nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy összefügghetnek valamilyen korábbi területi különállással, vö. Kristó Gy.: All. századi hercegség i. m. 58.

14 Kristó Gy.: A 11. századi hercegség i.m. 82-86.

15 Uo. 91 -92.

26