Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Bagi Dániel Új MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEK A 11. SZÁZADI HERCEGSÉG TÖRTÉNETÉNEK VIZSGÁLATÁHOZ I. A 11. század folyamán létrejött és Könyves Kálmán (1095-1116) korában felszámolt királyi hercegség — a magyar középkorkutatásban meggyökerezett elnevezése szerint: dukátus — története mindig is élénken foglalkoztatta a magyar történetírást, melynek egyik vonulata mindig az államfejlődés, illetve a magyar állam eredete szemszögéből szemlélte, a másik azonban kizárólag a dinasztia ügyének tekintette, és elsősorban a trónöröklési jog, illetve a trónharcok szemszögéből vizsgálta. Az dukátust államfejlődési modellként felfogó történetírói irányzatban Györffy György foglalkozott először részletesen a hercegség kérdéskörével a magyar állam eredetét kutatva.1 Györffy Könyves Kálmán egyik törvényének szövegére2 támaszkodva két egymást keresztező szervezetként írta le a dukátust, amely egyrészről egy területi egységet j elentett, másrészről pedig egy attól független, az egész ország területén elszórt birtokszervezetet.3 A területi és birtokszerkezeti hercegség közül Györffy az előbbit tekintette archaikus szerkezetnek, melynek 1115 körüli lehanyatlásával azonban a modernebb birtokszervezet nem szűnt meg.4 Hasonlóan a vármegyék eredetéről alkotott elméletéhez, a királyi hercegség mindkét általa vélelmezett struktúrájának eredetét, tehát a területi és a birtokszervezetet is a 10. századi magyar történelem viszonyaiból vezette le.5 A dukátus területi szervezete tekintetében fennállásának hagyományát a hódolt, illetve a magyar törzsekhez csatlakozott népek főbb szállásterületeire vezette vissza, azaz a dukátus mint területi egység meglétét a magyar honfoglalás korával egyidősnek 1 Györffy György. A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 92. (1958) 12-87. és 565-615., US: István király és műve. Budapest 1977.374-376. 2 Ducis ministri, qui in mega regis sunt, et regis, qui in mega sunt ducis, ante comitem et iudicem, minores vero ante iudicem delitigent — Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest 1904.187. 3 Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől a vármegyéig i. m. 48. 4 Uo. 48-49. 5 Uo. 29. — Korábban ugyancsak magyar eredetű szervezetet látott a dukátusban Marczali Henrik és Rugonfalvi Kiss István, lásd Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában (1038-1301). In: A magyar nemzet története II. Szerk. Szilágyi Sándor. Budapest 1896.59-60., Rugonfalvi Kiss István : Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban. Századok 62. (1928) 749. 25
