Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

kapott dél-magyarországi birtokain élt. 1270-ben pedig, amikor István lépett a trónra, a magyar kincstár egy részével II. Ottokár cseh király prágai udvarába menekült, ahol leánya volt a királyné, s csak V István halála után tért vissza az országba.130 Talán nem is annyira fivérétől tartott, mint inkább sógornője, a magyar királynévá lett kun Erzsébet bosszújától, s hogy nem teljesen alaptalanul, azt sejteti V. István feleségének egyik oklevele, mely „igen gonosz viperádként (quasi vippera ferocissima) jellemzi Anna hercegnőt,131 aki viszont feltehetőleg Erzsébetről vélekedett hasonlóan. 1272 után Anna említett birtokain élt a valamikor 1275-1276 fordulója táján bekövetkezett haláláig. Szenternyén132 temették el, majd maradványait Esztergomba vitték, hogy apja és anyja mellett helyezzék végső nyugalomra.133

V. István két leánytestvérének a röviden felidézett példája arra figyelmeztet: akár vágyott arra egy hercegnő, hogy maga is részese lehessen a politikai játszmáknak — mint Anna —, akár éppen ellenkezőleg, menekült előle — mint tette azt Margit —, a politika valamilyen formában megjelent az életében. Az Árpádok leányai is megfizették előbb vagy utóbb születésük előkelőségének adóját.

130 Vö. Zsoldos A.: Családi ügy i. m. passim.

131 1271: Zala 1.58.

132 Ma Sremska Mitrovica, Szerbia.

133 Chronicon Posoniense, c. 70. (ed. Alexander Domanovszky) in SRHII. 43., vö. Jakubovich Emil. Kun Erzsébet nőtestvére. Turul 37.(1922-1923)20-25.

24