Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON nemzetség egy másik tagjának, Bökény fia Bökénynek az édesanyja, Erzsébet II. András király leánytestvérének leánya (filia sororis regis Andree esse dinosscebatur),m s így III. Béla király unokája volt.122 123 Arról azonban, hogy ki volt Erzsébet apja, s miért adták hozzá feleségül a királyi család egyik tagját, hallgatnak lorrásaink. Három további, felnőttként is Magyarországon élő hercegnőről már világosabb képet alkothatunk. Egyikük IV Béla király leánya, a közismert Szent Margit, aki mint apáca élt Magyarországon, s elhivatottsága miatt tagadta meg, hogy férjhez menjen, jóllehet apja több alkalommal rá akarta venni arra.124 Bár Margit gondolkodásában központi helyet foglalt el a királyi családhoz tartozásából fakadó előjogok és kötelezettségek tudatos elutasítása, a politikát még ő sem volt képes teljesen kizárni az életéből, s nem tudta elkerülni, hogy belekeveredjék apja és fivére viszályába afféle mindkét fél bizalmát élvező békéltetőként.125 Szintén apáca volt, s nagynénjéhez hasonlóan a mai Budapest területén lévő Margit-szigeten állott Domonkos zárdában élt V István leánya, Erzsébet. Ő azonban, ellentétben Margittal, sokkal inkább vágyott a világi életre. Ha hihetünk a bizánci történetíró, Georgios Pachymeres történetének, egy szerbiai útja során, amikor nővérét, Katalint, Dragutin István szerb király feleségét látogatta meg, belekóstolt már a testi szerelembe,126 s egyáltalán nem volt ellenére, hogy utóbb fivére, IV László király erővel kiragadja a kolostorból és férjhez adja egy cseh előkelőhöz. Meglehet tehát, hogy a valósághoz közel álló képet fest Erzsébetről Lodomér esztergomi érseknek — egyebek mellett — ez utóbbi botrányról is beszámoló levele, mely a hercegnőt sajátos szójátékkal jellemzi: non tam sancti, quam antimonialis.'1 Erzsébet életútja mindenesetre, a szigeten apácaként töltött évek kitérője után, visszakanyarodott az Árpád-házi hercegnők szokásos sorsához. Végezetül IV. Béla egyik leányáról, Annáról kell szót ejtenünk, akinek története az előbb említett Erzsébetének éppen fordítottja. Apja egy orosz herceghez, Rosztyiszlav Mihajlovicshoz adta férjhez,128 s ha apja és férje terveit siker koronázta volna, Anna bizonyára halicsi fejedelemnéként élte volna le életét. A Halics megszerzésére tett kísérletek azonban kudarcba fulladtak, s így Anna férjével együtt Magyarországon maradt. A hercegnő, merőben szokatlan módon, szinte kereste az alkalmat arra, hogy beleártsa magát a politikába: apja, IV Béla és fivére, István viszályában látványosan elkötelezte magát apja mellett, sőt, miután az ellentétek 1264-1265-ben véres belháborúvá fajultak, még arra is vállalkozott, hogy apja azon seregével tartson, mely egy gyors rajtaütés eredményeként fogságba ejtette István családját.129 A béke helyreállta után Anna minden bizonnyal apjától 122 1260: CDES 11.464. 123 WertnerM.: Az Árpádok családi története i. m. 380-384. 124 A veszprémi püspökség római oklevéltára. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I-IV Ed. a collegio historicorum Hungarorum Romano. Budapest 1896-1907. I. 172, 176, 183-184, 191, 202, 220, Árpád-házi Szent Margit legrégibb legendája és szentté avatási pere. Boldog Margit élettörténete. Vizsgálat Margit szűznek életéről, magatartásáról és csodatetteiről. Fordította Bellus Ibolya és Szabó Zsuzsanna. A jegyzeteket írta Bellus Ibolya. Budapest 1999.69,73,82,90, 102-103,124. stb. 125 Vö. pl. Király Ilona: Árpádházi Szent Margit és a sziget. Budapest 1979. 111 115, Klaniczay Tibor - Klaniczay Gábor. Szent Margit legendái és stigmái. (Irodalomtörténeti füzetek 137.) Budapest 1994.172-173, Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek. Budapest 2000.227, Török József : A tizenharmadik század magyar egyháztörténete. (Keresztény századok) H. n. [Budapest] 2003. 134-135. 126 ÁMTBF327. 127 Karácsonyi János: A mérges vipera és az antimoniális. Korkép Kun László király idejéből. Századok 44. (1910) 6. — A magyarul nehezen visszaadható szójáték értelme: „nem apáca, mint inkább ellen-apáca”. 128 Lásd Font Márta tanulmányát jelen kötetben. 129 1273: CDCrVl. 36, 1271: Zala vármegye története. Oklevéltár I-II.Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Budapest 1886-1890. (a továbbiakban: Zala) 1.58. 23
