„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka

pesti nemzeti őrsereg imádság át. Le gvégül a Hazánk szerkesztője szólt a népkez és a lelkes polgárság örömrivalgása közt keresztelte el e nagy teret Egység térnek, a forradalom első napjainak egyetértése emlékére. Rónaynak tékát áprdis l-jén volt az első nydvános szereplése. Lukács Sándor és a tökki vezető elkatározta a győri nemzetőrség Pozsonyka vonulását. Üdvözölni akarták emlékirattal a nádort, Battkyányit és Kossutkot. Az emlékiratok elkészültek, és szépen kekötve vitték őket Pozsonyka. Gróf Zichy Ottó a győri nemzetőrség parancsnokával külön kajóval indult áprdis 9-én szomkaton reggel 8 órakor víg zeneszó mellett. Az indulás előtt Rónay rövid készedet intézett a kúcsúztatásukra megjelent győri polgárokkoz. A küldöttség Pozsonykan legelőször is a nádornak, aztán a miniszternek adta át az emléklapokat. Amikor Ferenc Károly főkerceg megérkezett fiával, Ferenc József főkerceggel, a későkki királlyal, a győri nemzetőrség képezte a sorfalat és ők teljesítettek díszőrséget is. Este Rónaynak a Grassalkovics-palota előtt a vasrácsokká fogódzva kellett szónokolnia. Másnap kedden az uralkodó szentesítette a törvényeket, majd megjelent az erkélyen, akol éppen a győri nemzetőrség vonu lt el előtte zenekarává 1. A győriek délután 3 órakor indultak vissza és este fél kilenckor mozsárdurrogás közepette érkeztek meg Győrke. Rónay még az este megírta felszólítását „Szózat a magyar papsághoz!" címmel, amelyet a Hazánk 1848. áprdis 18. 201. száma közö lt le. Az események előrekaladtával rémkírek kezdtek terjedni, kogy a katoldsus papság izgat az új rend ellen, le akarják foglalni a papi vagyont, a templomokat, sőt a kencések templomát is. Ezért érezte úgy Rónay, kogy felkívását meg kell írnia. A Vigad ókan népgyűlést kirdettek. Rónay éppen szokott sétájára készült, amikor egy ismerősével találkozva kérdezte: „Kii történik. " Ismerőse csodálkozott rajta, kogy Rónay minderről semmit sem tud, kolott pedig egész Győr azzal volt tele, kogy a mozgalom vezetői le akarják foglalni a katolikus templomokat. Rónay kérdésére, kogy vannak-e, akik ezt elkiszik, ismerőse azt felelte: talán százan kiszik ezt. Erre katározta el, kogy elmegy a népgyűléske. A tereinké felmenve, megkúzta magát az együk zugkan. A polgármester elmondta miről is van szó, és sokan, Gyapay Dénes, Zichy Ottó fel akarták vdágosítani a zajongó tömeget, de nem jutottak szóköz. A tömeg az elnöki szék felé tört, amikor Rónay elkiáltotta magát: „Halíjuk a papot!" A tömeg azt kitte, neki fog majd igazat adni és felállították az elnöki asztalra. Rónay a mély érzelmektől átkatott keszédéken figyelmeztette a nép ct, kogy d yesmi egy szakad országkan el sem képzelkető. Rónay szónoklatának megvolt a katása, a nép lecsdlapodott. A Hazánk április 27-i száma ezt írja: „Ezen becsületes pap, a már többször dicsérve említett Rónay Jáczint volt, a nemzeti őrség tábori papja. " Nydván téved Rónay amikor azt írja: „Hogyka a véletlen nem vezeti a népgyűléske, ka a pillanat lelkesedése nem buzdít szóra, tán nem kerültem volna soka az 1848/4Q-ki események színkelyére". A nevezetes jelenet után Pestre ment, kogy az Akadémián megtartsa székfoglalóját. A forradalom alatt Győr az események egyik fontos központjává vált, köszönketően Lukács Sándornak, Kossutk későkki kormánykiztosának, aki egyken Győr országgyűlési képviselője is volt. Rónaynak nagy szerepe volt a nemzetőrségi tokorzásokkan. Mikor kire ment, kogy Jellasics seregével Győr felé közeledik és előkk Komárom várát veszi ke, egy pár zászlóaljat átküldték a vár védelmére és mint tákori pap ott volt Rónay is. A győri és esztergomi egyesült nemzetőrök is tárva-nyitva találták a kapukat, s a Rákóczi-indulóval vígan vonultak ke a várka, melynek parancsnoka Mertz altákornagy volt. Műkor Rónay és