„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka

Zicky Ottó bement kozzá, s a vár átadását kérték, Mertz kijelentette, kogy ő egyszerűen elkagyja Komáromot, „mert hét úrnak nem szolgálhat" és karmadnap csakugyan ottkagyta a várat. Az új várparancsnok, Kíajthényi káró azzal a paranccsal érkezett Pestről, kogy a várőrséget a magyar alkotmányra eskessék fel. Ales énység szívesen tépte le a fekete-sárga zsinórokat és esküdött az alkotmányra, a tisztek azonkan megtagadták azt, így a várkól egyszerűen elkocsátották őket minden kántódás nélkül. Másnap Rónay kálaadó istentiszteletet tartott. Jellasics veresége Pákozdnál feleslegessé tette a győri nemzetőrség komáromi jelenlétét. A nemzetőröket a Csallóközke vezényelték a Nádorvonal megvédésére. Jeli asics korvát j ai kifosztották Győrt. Kossutk Lajos Győrken Jellasics üldözésére buzdította a győri nemzetoro ket és a kazafiákat. Rónaynak is tákorka kellett szállni, kakár jó 1 tudta, rendezett kádat a legfényesekk szónoklattal lelkesített rendezetlen kad sem fog meggátolni. Megindultak Parendorf felé. Útközken Rónay egy szegény emker életét mentette meg, akit Besze János nemzetőr őrnagy kaláka ítélt, áüítólag azért, mert lovait nem akarta odaadni. Rónayt arra szólította föl, kogy mint tákori pap, készítse fel az emkert az utolsó útjára. A szerencsétlen emker felesége rimánkodva térdelt eléje gyermekeivel és kérte, mentse meg férjét! „Odaadjuk lovainkat, oda teheneinket, csak a gazdát ne hántsák. " Rónay titkon odasúg ta B esze őrnagynak, kogy törvényszék nélkül senkit sincs joga kivégeztetni. Besze, talán maga is örvendve, kogy kevességének kellemetlen következményeitől megmenekül, azt mondta a népnek, kogy a pap kérésére megkegyelmez a férfinek; nemsokára itt lesz Kossutk, majd ítél o. A kegyelem bizonyos tekintetken már későn érkezett, mert a szerencsétlen emker félelméken megőrült. Októker 22 -én értek a parendorfi síkra, akol Rónay a kideg miatt so kat szenve dett. A szerencsétlenül sikeredett sckweckati ütközet után terjedt el a mondás: „A. kíres Győr rossz nemzetőr. " A felkészületlen és tapasztalatlan kad vereséget szenve dett. A vereség után Győr lényegéken nyitva állt Windisckgrà'tz kadai előtt. Görgey fővezér, nekogy az ellenség nagy száma megakadályozza, Pozsonytól Mosón felé vonult vissza. Ma gyaróvárnál visszaverte az ellenséget és decemker 19-én már Győrken volt. Itt találkozott Rónay Domonkos öccsével, aki mint tanuló Pesten konvédnek állt és Görgey seregéken közlegényként szolgált. Windisckgrätzet minden órákan várták, de csak decemker 24-én mozdult kadtestével előre. Ekkor Csányi László kormánykiztos magákoz rendelte Rónayt és azt mondta neki: „Önt félre kell tennünk láh alól, azért Pestre küldjük. Jelentse Kossuth Lajosnak, hogy a szigorú 15-1Ó foknyi hidegken a vizek reánk fagytak, így tehát Győr a sáncok felöl védhetetlen; seregünk visszavonul, mert a haza jövőjét nem akarjuk kockára tenni. Itt a nyílt rendelet, erre mindenütt gyors fogatok állanak rendelkezésre. Kísérje szerencse!" Rónay rögtön felkészült, egy kis útitáskát vitt magával, egy kundát a nyakáka és a roppant kidegken útnak indult Pestre, vált ott lovakon, éjféltájkan jutott a Lánckídig és nemsokára Kossutk kivatalos szállásán volt. Kossutk nejével egy pamlagon ült; kidegen fogadta a jelentést; „Seregünk visszavonulása nem lep meg, azok a jó urak azt hiszik, hogy már mindennek vége van, pedig csak most kezdődik. " Nékány közömkös kérdés után Rónay távozott s egy vendéglőken szállt meg. Pesten kamar véget ért szerepe, idejét nappal a már Pestre került győriekkel töltötte: Lukács Sándorral, Kálóczy Lajossal, Gyapay Dénessel, éjjel pedig Czuczor lakásán kúzta meg magát, aki szívesen osztotta meg asztalát is Rónay-