„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája
ják szolgálni. 17 Ifj. Sztehío János eperjesi lelkész éles különbséget tett a katolikus és protestáns egykázak között az iskolai rendszer tekintetéken. Méltatlannak tartotta a népiskolai törvénytervezet minisztériumi indoklását, amely a „papi zsarnokság" alól akarta felszakadítani az állami gyámkodás alá veendő iskolákat. Véleménye szerint a protestáns iskolákkan szó sincsen „papi zsarnokságról". 18 Mint láttuk, az alsókázi vitákan is felmerült a katolikus és a protestáns iskolaügy megkülönböztetése, de nem az autonómia, kanem az alapítványok tulajdonjoga tekintetéken. „Papi zsarnokságot" egyébként nem említett a törvénytervezet, erre a kaloldali képviselők liivatkoztak. Teológiai irányzatok,... Az iskolák kérdésében erősen megoszlott tékát az evangélikus egykáz liberális közvéleménye. A népiskolai törvény megsértette az iskolai autonómiát, amelyet sokan veszélyesnek éreztek az evangélikus egykáz szabadságára nézve. Többen azonkan úgy vélekedtek, kogy az iskolarendszer szükséges modernizálása, fejlesztése, anyagi alapjainak kiszélesítése nem jöket létre a felekezeti iskolakálózat fenntartása mellett. Megállapítkatjuk, kogy csak kevesen fogadták el teljes egészéken a kormány koncepcióját a népiskolákról az evangélikus egykázon kelül, a kaloldal javaslatát pedig egyáltalán nem támogatták. Plivatalos álláspontját végül a szeptemkeri értekezleten fogalmazta meg az evangélikus egykáz az oktatási autonómia kérdéséken. Az értekezletet Eötvös József"kívta össze a magyarországi és erdélyi protestánsok számára, 1.848. szeptemker 1-jére, Pestre. Tárgyául a felekezetek anyagi szükségleteit jelölte meg, de mind az evangélikusok, mind a reformátusok kenyújtották egyék kívánságaikat is. A napokig tartó értekezletsorozattal párkuzamosan ülésezett az evangélikus egykáz rendkívüli egyetemes közgyűlése is. Az evangélikus egykáz küldöttsége azt az álláspontot képviselte, amelyet július 25-én megtartott közgyűlésén dolgozott ki és „Vezéreszmék" címen az egykázi sajtó útján nyilvánosságra is kozott. Ennek már első mondata leszögezte: az evangélikus egykáz legfőkk kincse egykázi, iskolai, közigazgatási, törvénykezési és pénzügyi autonómiája, ame lyetaz 1Ó08-, 1647. és 1791. évi törvények kiztosítanak számára és ekkez minden áron, akár az állami támogatás visszautasítása árán is, ragaszkodik. Az egykáz kelszerkezeti jogaikoz sorolták a nép- és középiskolák felállítását és irányítását. A főiskolák és az egyetem közössé tételét javasolták a teológia, a tanítóképzés és lelkésznevelés kivételével. Az iskolarendszer modernizálásáról kajlandóak voltak tárgyalni a minisztériummal, erre vonatkozó gyakorlati elképzeléseiket is körvonalazták a „Vezéreszmékken". 19 A népiskolai törvényjavas lat ell en is katározatot koztak, mivel azt az evangélikus egykáz véleményének megkérdezése nélkül nyújtotta ke Eötvös. Hivatalosan felkérték Pázmándy Dénest, kogy akadályozza meg a javaslat törvénnyé válását. 20 A szeptemkeri értekezlet idejére már visszavonták a népiskolai törvényjavas latot, de a ,/Vézéreszmék -ben megfogalmazott, egykázi és iskolai autonómiára vonatkozó gondolatokat következetesen képviselték a miniszter előtt. Azt azért megállapítkatjuk, kogy kár elvken egyformán ragaszkodtak az egykázi és iskolai autonómiákoz, a gyakorlati követelések szintjén mégis tettek engedményeket. Ilyen a főiskolák közössé tétele és az iskolai rendszer átalakítása. Korákkan mindkettő az autonómia része volt és elképzelketetlennek tartottak kármiféle állami keavatkozást.
